Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉHÉSZKEDÉS

súlyos faköpiík kezelése eléggé nehézkes. A kasos méhészettel foglalkozók már azt tartják, hogy a méhek jobban szeretik a kasokat, mint afaköpíít. Az Erdöháton és a Szamosháton a gyékényből készített kasok a leghonosabbak. A gyékénykasokat jobbára Tunyogon, Tyúkodon, Pátyodon, kisebb mértékben Szamosszegen készítik. A méhészek a fehérgyarmati, jánki és csengeri vásárban vagy a falvakat járó kaskészítőktől vásárolják. A falvakat járó mesteremberek gyékényből készített egyéb háztartási eszközöket is hoztak magukkal. Panyolán és Nagyhódoson a méhészek maguk is készítenek gyékénykasokat. Készítményeiket azonban maguk is gyengébb minőségűnek tartják. 14. kép. Gyékénykasok. Nagyhódos. Szabadfalvi J. felv. Szalma- és vesszőkas alig használatos. Panyolán egy szalmakas található, azt is egy Mezőkövesdről szegődött szárazmolnár készítette még évtizedekkel ezelőtt. Vesszőből készített kasok az Erdőháton nagyobb mennyiségben találhatók. Az utóbbi években lekopasztott fűzfavesszőből maguk a méhészek is kötöttek vesszőkasokat. A vesszőkasokat csak kívülről betapasztva tudják használni. A gyékény- és szalmakasok betapasztása is szokásban van. A legtöbb esetben nemcsak a kasok falát sározzák be, hanem az egészet betapasztják a méhpadra. Ha sima a méhpad és erős kötésűek a kasok, akkor nem fontos letapasztani, tapasztás nélkül is jól zár. A tapasztás anyaga tehéntrágyából, földből és fahamuból készített keverék. A tapasztás a szipoly, harkály és cinke ellen védi a méhlakást. A kasokat már legtöbbször tavasszal betapasztják s őszig nem is háborgatják. Csak az új rajok kasait tapasztják be később, amikor már teljesen felépítették a lépeket, mert állítólag a méhek addig nem tisztítják ki a kas alját, amíg el nem ké-