Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉHÉSZKEDÉS

MÉHÉSZKEDÉS A debreceni Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke talán 1951-ben szervezte meg első Szatmár megyei gyüjtőútját, ezen én még nem vettem részt, hiszen - mint már említettem - én eredetileg debreceni szakdolgozati témát kaptam. Ha jól emlékszem, először 1952-ben a szamosháti gyűjtőúton vettem részt. Mátészalkáig mentünk vonaton, itt meglátogattuk Farkas József kollégám szüleit, majd azután indultunk útnak gyalogosan Panyolára. Akkor még nem volt erre más közlekedés. Az út közel húsz kilométer volt, batyunkat hátizsákban vittük, így érkezett meg a közel tíz furcsa jövevény a faluba. Néhány nap múlva, amikor már összebarátkoztunk a község lakóival, egy nálunk alig idősebb fiatal gazda elmesélte, hogy nagy ijedelemmel nézték érkezésünket, azt gondolván, hogy vagy rekvirálók, vagy pedig téesz szervezők lehetünk. Még az is át\'illant az agyán, hogy legjobb lenne vasvillával fogadni a jövevényeket. Ez pedig kéznél volt, mert éppen almozott az istállóban. Két témáival ismerkedtem, a mézeskalácsos ismereteim okán méhészettel, népművészeti érdeklődésem miatt pedig szőttes díszekkel. Nagyon szép surcokat vehettem kézbe, különösen jellegzetesek a rajta lévő szövegek betűinek megformálási eljárásai voltak. Végül mégis a méhészkedésnél kötöttem ki, talán belejátszott ebbe az is, hogy atyai nagyapám méhészkedett is. Ezekben a napokban egy nagyon varcizslatos világ tárult ki előttem. A néhány méhésznek részben a háza mögötti nagy kertjében, némelyeknek pedig kinn, a Szamos menti gyümölcsösében archaikusnak mondható méhésztelepeit, illetőleg gazdáiknak a modern méhészeti ismeretek „ előtti " tudását mérhettem fel, gyűjthettem össze. Ezeken a méhésztelepeken találtam rá egy ősi méhlakásra, a kelencére, amelyet a néprajzi irodalom csak hírből ismert. A következő évben, Sarkadi Antal egyetemista társammal az Erdőhát falvait jártuk be Garbóiéról kerékpárral, itt ugyancsak egy archaikus kelencés méhészetet volt szerencsém megismerni. így jött össze az itt, elsőként közölt tanulmány anyaga, amely igen jó fogadtatásban részesült. Később tanulmányoztam a méhészetet a Zempléni-hegység falvaiban is. Tanulmányaim írása közben ismerkedtem meg a méhészeti szakirodalommal, különösen annak első korszakával, a 18. század második felében, illetőleg a 19. század első harmadéiban megjelent csodálatos anyaggal. Idekapcsolódó írásaim már miskolci éveim alatt jelentek meg. Az 1980-as évek második felében gondoltam arra, hogy el kellene készíteni a magyar méhészet összefoglaláséit, e gondolat öltött testet A magyar méhészet múltja (Debrecen, 1992) című monográfiámban. Ma is úgy vélem, hogy minden háziállatunk néprajzi monográfiáját el kellene készítenünk, hasonlóképpen mint termesztett növényeinkét.