Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
MÉZESKALÁCSOSSÁG
A Nagyalfödön, Debrecenben folyt a legintenzívebben a sörféleségek, közte a mézser erjesztése. A különböző anyagokból erjesztett söröket igen régóta főzték, de a mohácsi vész idejében fejlődött háziiparrá. A régi levéltári iratok a sör két fajtáját emlegetik: a mézes vízből erjesztett méhsert, és az árpából főzött szaladsert. A XVI-XV1I. század fordulója táján minden polgárnak jogában állt a sörfőzés. A sörfőzőházak a város szélén álltak. A méhser készítésére 1587-ből származik az eddig ismert, első adatunk. Ekkor pintjét 4 fillérben állapította meg a városi tanács. 1671-ben elrendeli, hogy a méhsert Cegléden (Ceglédi utca), a város boltjában kell árulni, s kiméréséhez külön csapiárt állítottak. A XVII. század folyamán a sörök árát több fontos cikkel együtt megmaximálják. 85 Az Alföldön Debrecen mellett más, nem német városban is foglalkoztak méhserkészítéssel, s a sörkészítés szélesebb rétegek részére is megengedtetett. Erre utal a szegedi városi jegyzőkönyv 1724-es bejegyzése is: „Méh ser a vagy Serbet Kocsmát a ki akar árulni, egy esztendeig N. Város Cassajához Arendájul Tartozik 15 ftokat fizetni." 86 A XVI-XVIII. század folyamán a virágzó sörgyártásnak egy igen érdekes központja volt Tokajban is. A magyar bortermelés egyik legnagyobb központjában igen sok sernevelő állott. 87 A XV-XVI. s az azt követő századok folyamán Erdélyben is felvirágzott a méhserkészítés. Idevonatkozóan is főleg a nagyobb városokból maradtak fenn feljegyzések. BEVILAQUA BORSODY B. szerint Erdélyben főleg a Mezőség és a Barcaság területén volt a legintenzívebb a mézsörfőzés. 88 VÁNYALÓS M., Erdély méhészete történetének krónikása azt írja, hogy a mézestészták mellett a méhser készítése is virágzott. A méhser állandó itala volt a népnek, különösen ott örvendett nagy kelendőségnek, amely vidéken szőlő nem termett meg. Az állandó és fokozott kereslet kielégítésére a méhsert több helyen iparszerüen kezdték készíteni, s ezt a törökök hadisarc fejében is elfogadták: „Egy pincze tokhoz üvegeit teli méhserrel külgyenek kglmetek elvisszük a saczban." Az erdélyi mézeskalácsosok is méhsert, mézeskalácsot és viaszgyertyát készítettek, s azt már az Árpád-kor végétől exportálták a Balkán félsziget különböző területeire. 89 Kolozsváron a XVII. század folyamán nagyban folyt a sörfőzés. A különböző céhek lakomáikon többek között méhsert is ittak, s aki töltés közben szándékkal vagy véletlenül elcsorgatta, azt megbüntették. 90 Nagybányán 1661-ben a város eltiltja a jobbágyokat a méhserfőzéstől: „Az város jobbágyi künn hír nélkül méhsert és szaladsert főzvén, meg nem engedtetik, mivel szabadságuk ellen lévén ez még a város lakóinak is nem eng edtetik." 91 A XVI. században a székelyek is már sok sört fogyasztottak, s azt tartották róla, hogy egészségesebb és több erőt ad, mint a bor. 92 Brassóban 1710-ben szenátusi határozat írja elő, hogy mézzel és mézsörrel csak az kereskedhetik, akinek háza van a városban. 93 Az erdélyi országgyűlés 1695-ben azt a határozatot hozta, hogy csak nemes ember árulhat sört, de a parasztok még földesuruk engedelmével sem árulhatnak. 94 Kézdivásárhelyről 1632-ből származik az első feljegyzés a méhserről: ,^ert mesert szabad volt árulni." Egy 1682-ből származó oklevélben a következőket olvashatjuk: „Kezdi Vásárhelyi piaczon, a Csütör85 ZOLTAI L., 1902. 112.; ZOLTAI L., 1936. 32.; ECSEDI I., 1935. 195-196. 86 BÁLINT S., 1957. 11.401. 87 TAKÁTS S., 1917. 11.420. 88 BEVILAQUA BORSODY B., 1931. 129-130. "'VÁNYALÓS M., 1912.51-52. 90 BEVILAQUA BORSODY B., 1931. 128. 91 KOLOSVÁRY S.-ÓVÁRY K., 1885-1904. III. 652. 92 BAGYARY S., 1907. 86-87. 93 RODICZKY J., 1892. 20-21. 94 SZILÁGYI S., 1875-1898. XXI. 229.; SZATHMÁRY L., 1931. 338.
