Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

mal kerültek felszínre. Itáliában szokásban volt, hogy ünnepek alkalmával mézeskalácscsal és mézsörrel vendégelték meg ismerőseiket. Ostiában négyszáz olyan agyagmintát találtak, amelyből színházi, cirkuszi, amphiteatrális jeleneteket ábrázoló mézeslepényeket készítettek. Ez arra utal, hogy szétosztásuk nyilvános játékokon is történhetett.

39 ALFÖLDI András szerint gazdagabb tartományokban nemcsak ünnepeken, hanem más alkalmakra - temetés, templomszentelés, névnap stb. - is készítettek mézeskalácsot.

40 A mézeskalácsosság pannóniai-magyar kontinuitása véleményünk szerint nehezen tételezhető fel. A római birodalom bukása és a magyar honfoglalás között eltelt négy évszázad s a népvándorlás népeket és kultúrákat elsöprő viharai miatt a római mézeskalácsosság fennmaradása szinte lehetetlen. Összegzésképpen a következőket állapíthatjuk meg: A mézeskalácsosok Magyarországon már a XVII. század elején behatoló német vagy osztrák közvetítéssel érkező nyugati hatás előtt is dolgoztak, s csak a céhesedés indult meg német hatásra. A XVI. század folyamán már dolgoztak Magyarországon mézeskalácsosok. A mesterségre a középkorból nincsenek biztos adataink. Szeretném azonban megemlíteni a méhészet története kiváló kutatójának, SŐTÉR Kálmánnak a véleményét. Szerinte a pécsváradi monostor alapítólevelében szereplő pistardusok csak mézeskalácsosok lehettek, mert a pékek külön vannak megemlítve.

41 Amennyiben a középkor folyamán már ismeretes volt Magyarországon a mézeskalács készítése, azt vagy az Erdélybe betelepült szászok, vagy a nyugatról származó szerzetesrendek hozták magukkal. Nem valószínű, hogy a mézeskalács készítésének ismerete a Kárpát-medencében fennmaradt a magyar honfoglalásig a római birodalom bukása után. Lehetséges, hogy a középkor folyamán nemesi konyhákból szivárgott le a szélesebb néprétegek közé. A XVI-XVII. század előtti időben valószínűleg nem kismesterségként űzték a mézeskalács-készítést, hanem háziiparszerűen. A háziipari mézestészta-készítés napjainkban is ismeretes pl. Karcagon, ahol elsősorban nők foglalkoznak vele s a munkatechnika teljesen a házimunkához, a házi tésztakészítéshez áll közel.

42 A mézeskalácsosok fénye, munkájuk jelentősége az utóbbi fél évszázad alatt nagyon megcsökkent. Népművészeti értékű faragott fa formáik, melyek a társadalom, történeti korok ízlését, viselettörténeti reliktumait őrizték, országunk legtöbb mézeskalácsos központjában a padlásra vagy legjobb esetben a múzeumok gyűjteményeibe kerültek. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, X. 1958. 73-83.) 39 HALICZKY A., Szombathelyi római régiségek. Tudományos gyűjtemény, XI. 1823. 11-12. KUZSINSZKY B., A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. Budapest Régiségei XI. 1932. 244. 40 ALFÖLDI A.: Pannóniai agyagminták és vonatkozásaik a császárkorra. Archaeológiai Értesítő, XXXVII. 1918-1919. 7; ALFÖLDI A.: Tonmodel und Reliefmedailons aus den Donauländern, Laureae Aquincenses memoriae Valentini Kuzsinszky dicatae. Bp., 1938. 312-341. 41 SŐTÉR K., i. m. I. 58. 42 SZABADFALVI J., Adatok a karcagi mézeskalácsosság néprajzához. Jászkunság II. 1955. 34-38.