Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

A MAGYAR MÉZSÖRKÉSZÍTÉS A magyar néprajzi irodalomban elég ritkán esik szó a mézes vízből erjesztett maréról vagy méhsenöl. A reá vonatkozó recens adatokat igen hamar felsorolhatjuk: BÁTKY Zs. A magyarság néprajzában azt írja, hogy mézsert vagy méhsert mézből, de inkább sonkolyból komiózva főzték, s a paraszti sörfőzést a pálinkafőzés váltotta fel. A márcot Zalában kvércnek nevezik, s általában Dunántúl a hazája.

1 VAJKAI A. Szentgál községről írott monográfiájában említi, hogy a sörfogyasztás kisebb volt a bornál, de azért nyári időben elég sok sört fogyasztottak, és a sört házilag is tudták főzni. „Márcot a bábosok csináltak, de azért akadt, aki tudta készítését: a sonkóra vizet öntött, pirított fehér cukorral megfestette."

2 CZUCZOR G.-FOGARAS1 J. szótára is arra utal, hogy a Balaton mellékén méhsert nemcsak a mézeskalácsosok készítettek.

3 KASSAI J. Szókönyve említi, hogy az „Édes, mint a márc" Pécsett közmondás.

4 Felsőgörzsönyben különösen a gyermekeknek volt kedvelt itala a mézből készült márc

5 Debrecenben - ECSEDI I. híradása szerint - szokásban volt, hogy a maguk készítette ecetet méhserrel javították. Az idősebb debreceni asszonyok elmondása szerint a sonkolyos mézet tálban markuk között facsarták ki. Az összenyomott sonkolyt vízzel leöntötték, és addig főzték, míg olyan sűrű nem lett, mint a méz. Az így készült méhserrel megöntötték az ecetet, s ezzel annak kellemes ízt adtak.

6 A zempléni Középhután (Iláromhuta) azt a sonkolyt, amelyből már ki csorgatták a mézet, kifőzték, s amikor kihűlt, leszedték a tetején lévő viaszt, s az édes folyadékot (medunka) megitták.

7 A Székelyudvarhely melletti Máréfalván (Satui Mare) és Bögöz (Mugeni) községben is ismerik a mézsört, s az idősebb generáció szerint régen általános volt a készítése. Még mostanában is megesik, hogy valaki készít. Peteken (Petcu) már csak az emlékezet idézi, s csak azt tudják róla, hogy mézsernek nevezték. Az ugyancsak székelyföldi Mátisfalván (Matiseni) készítése még ma is ismeretes. A méhkasból kiszedett lépekből kicsurgatták a mézet, majd a lépet vízbe tették néhány napra. A róla leöntött édes folyadékot üvegekben tárolják, s idő múltán lép-ízű, széndioxiddal telített, mustszerű folyadék lesz belőle. A hagyomány szerint a közeli Patakfalva (Valeni) melletti út Serestető szakasza elnevezését ugyancsak a mézsörtől kapta. Ugyanis ott régebben - a nagy forgalom miatt - mézsört árultak. A székely mézsörfőzésről FERENCZI G. megjegyzi, hogy a mézsert mindenütt főzték a székelyek körében, ahol méhészkedéssel foglalkoztak. így hasznosították a kicsorgatott lép méztartalmát.

8 BALASSA I. említi, hogy a Székelyföldön a pálinka és a bor fogyasztása ' BÁTKY Zs., 1941. 91-92. 2 VAJKAI A., 1959. 164. 3 CZUCZOR G.-FOGARASI J., 1862-1874. IV. 106., 427. 4 KASSAI J., 1833-1835. III. 330. 5 BOLLA J., 1939. 44., 74. 6 ECSEDI I., 1935. 170. 7 Saját gyűjtésem. 8 Ferenczi Géza (Székelyudvarhely) szíves közlése.