Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
MÉZESKALÁCSOSSÁG
senki sem akadályozhatta meg a mesterlegényeket abban, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia bármelyik tartományába el ne mehessenek vándorlás közben. 33 A német vagy talán helyesebben osztrák közvetítéssel Magyarországra érkezett, s az ország nyugati felében érvényre jutott fejlettebb mesterség - mint fentebb utaltam rá nem zárja ki a korábban már kétségtelenül megtalálható mézeskalácsosságot. A XVIXVIII. századi nyugati hatás történeti és tárgyi emlékei csak azt bizonyítják, hogy egy fejlettebb munkamódot, készítési technikát és művésziesebb formaanyagot vett át a magyarság, s ezzel magasabb, művésziesebb szintre emelte a korábbi mesterséget. A magyar mézeskalácsosság német eredetét az is kétségessé teszi, hogy KeletEurópa népeinél is ismeretes volt a mézeskalácsosság már a németországi kiterebélyesedésének idején. A lengyelországi Torunban a közelmúltban kiállítás nyílt meg, amely végigkíséri a mézeskalács készítésének hat évszázados történetét. A kiállításon egy ismeretlen XIV. századi költő latin nyelvű verse is olvasható, amely dicséri a toruni mézeskalácsot. 34 A Kelet-Magyarországra is kiterjedő német hatást látszik bizonyítani a mézeskalácsos mesterség terminológiája, amely elég nagy százalékban őriz olyan szavakat, melyeknek eredete feltétlenül német. 35 De a tiszántúli mézeskalácsosok német elemeket is használó terminológiáját Debrecenben pl. nem betelepült német mesterek honosították meg. A debreceni mézeskalácsosok harmadfél százados céhes múltjából egy esetet sem tudunk, hogy külföldről vagy az ország más részéről idegen nemzetiségű mézeskalácsos telepedett volna be. 36 Az 1713-ban és 1726-ban kiadott céhlevelek is magyar mestereket sorolnak fel. A debreceni és tiszántúli németes terminológia egyrészt a vásározás révén alakulhatott ki. A mézeskalácsos mesterek ekhós szekereikkel nyolcvan-száz km-re is eljártak a vásárokra, s itt más helységek mestereitől tanulták meg a német eredetű szavakat. A vásározás mellett a mesterlegények vándorlása kapcsán is megismerkedtek távolabbi vidékek mesterségével, terminológiájával. A legényvándorlás szokása túlélte a céh életét. Századunk 30-as éveiig jártak a segédek városról városra munkát keresni. Kálmánczhelyi Ferenc debreceni mester a századfordulón volt „tanulmányút' '-on. Dolgozott Homonnán, Miskolcon, Ungváron, Nagyváradon, Kunhegyesen. 17 Kánya Gyula nyíregyházi mézeskalácsos Kassán tanulta a mesterséget századunk első évtizedében. Vándorlásai során bejárta Szlovákiát, Csehországot, Morvaországot és Kárpátalját. Vándorlása folyamán jutott el Nyíregyházára is, ahol megtelepedett és később mesterré lett. 38 A magyar mézeskalácsosság kialakulásával kapcsolatban felvethetjük azt is, hogy a rómaiaknál már ismeretes mézeskalácsosság Dácia és Pannónia területén fennmaradt s a magyarság a honfoglalás után szláv népek közvetítésével megismerkedhetett vele. Köztudomású, hogy a rómaiak már készítettek mézeskalácsot. A Pannóniát és Dáciát meghódító római katonák és telepesek magukkal hozták a crustulum (mézeslcpény) és mulsum (mézsör) készítésének ismeretét. Korongon készült kerek alakú, szürke és vörös cserépformák, amellyel a mézeskalácsot megformázták, ásatások folyamán nagy szám33 SZÁDECZKY L., Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. Bp., 1913. 160. 34 Mai Lengyelország. A budapesti Lengyel Nagykövetség tájékoztatója. I. (1955). 4. sz. 16. 35 A tányér, szív, nagykemence, baba, kavarófa, forma, tábla, összeállítás, kiverés, fúru, mézesmogyoró stb. mellett ismeretes a valger, brehpad, gárb, eiz, nóhzám, mászli stb. is. Ugyanez a terminológia ismerős Nyíregyházán, Tokajban, Szerencsen, Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen . A céhiratok és classiíicatiok nem említenek betelepült német származású mestereket. Vö. HERPAY G., Debrecenbe beköltözött polgárok 1715-1867. Debrecen, 1936. 37 Saját gyűjtésem. 38 SZABADFALVI J., Mézeskalácsos mesterség Nyíregyházán. Szabolcs-Szatmár megyei Néplap, XI. 252. sz. Nyíregyháza, 1954. okt. 24. szám. 4.
