Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET
belüli indítása szinte csak az egri Esterházy Károly Tanárképző Főiskola szándéknyilatkozatától, s talán az idevonatkozó törvény konkrétabb intézkedésétől függ. Amennyiben az említett főiskola önállóan folytatja tevékenységét, a kart a Miskolci Egyetem önállóan is megteremtheti. Gondolatokban és beszélgetésekben formálódik egy Művészeti Kar kialakításának lehetősége. Ennek egyik potenciális, szakmai függetlenséget élvező intézete lehetne az Universitas szerződését aláíró Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozata. (Valamiképpen ide tagozódhatna be az egri zenetanárképzés is.) Véleményem szerint jelentős lépést is jelenthetne a nagyvárosokban működő zenei intézmények (konzervatóriumok) önállósulása, egyéni arculatuk kialakítása, mondhatjuk úgy is, a versenyhelyzet megteremtése. A majdani Művészeti Karban önálló egységként (intézetként) lehetne kialakítani képzőművész- és rajztanárképzést, illetőleg a Miskolci Nemzeti Színházban most darvadozó színészképző stúdiót. Az Egészségügyi Főiskolai Kar ugyancsak kialakítható még ebben az évtizedben a Miskolcon működő főiskolai tagozat megerősítésével, képzésének bővítésével és továbbfejlesztésével. Az anyaintézmény sorsát, valószínű átszervezését érinti a most az országgyűlés előtt álló felsőoktatási törvény is. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola pedig betagozódhatna majd Tanítóképző Karkéni, ha érdekei és céljai ezt így kívánják. Amennyiben ez a cél fogalmazódik meg, igazítani kell a képzést az ún. átjárhatóság érdekében, hogy továbbtanulni kívánó végzett hallgatóik főiskolai vagy egyetemi szintű továbbtanulása lehetővé váljék. Ez esetben a némileg elszigetelődött főiskola nagyobb ablakot nyithatna országra-világra, s erőteljesebben vehetne részt a tudományos közéletben, illetőleg az Universitas más egységeinek tanárai is részt vehetnének a tanítók oktatásában. A két kutatóintézet, a Bányászati Kémiai Kutatólaboratórium és a Herman Ottó Múzeum betagozódási lehetőségeit a Természettudományi, ill. a Bölcsészettudományi Kar struktúrájába korábban már vázoltam. Mindezekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Miskolci Egyetemen, illetve a régióban egy felsőoktatási koncentráció megszervezésének realitásai objektíve megvannak, sőt a legjobb lehetőségeket kínálja országunk más tájai között, ideértve sok tekintetben még a fővárost is. Befejezésül engedtessék meg még néhány - általam fontosnak vélt - gondolat (javaslat?). Az universitasok nyújtják a legjobb lehetőséget a magyar felsőoktatás bizonyos decentralizálására. A jövő nagyobb létszámú egyetemeit, beleértve a további fejlesztéseket is, az ún. „vidéki" nagyvárosokban, Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Miskolcon, s még egy-két helyen kellene megvalósítani. Ezekben a nagyvárosokban az élet még elviselhető, a már teljesen elviselhetetlenül agyonterhelt Budapesttel szemben. Az említett városok egyetemeinek kellene felvállalni a szomszédos országokban élő magyarság hazai oktatását, a nappali és posztgraduális képzését is. Ez lehetne az a híd is, amely összekapcsolhatná az anyaország tudományos kutatását a szomszédságban dolgozó tudósokkal. Radikálisan kell emelni Magyarországon az egyetemeken és a főiskolákon a hallgatók létszámát nemcsak a jelen munkaerőgondok enyhítésére, hanem a kiművelt emberfők számának emelésére, no meg az idevonatkozó statisztikáink javítására. Természetesen fel kell mérni a szakmai arányokat is. Fejleszteni kell az egyetemek önállóságát, autonómiáját és egy egészséges versenyszellem erősödését nemcsak a nagyobb tudományszakok, de akár a sokrétű művészeti, muzeológiai stb. szakok esetében is.
