Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

Az intézmények autonómiája mellett erősítendő a karok és a tanszékek szakmai önállósága is. Szerintem helyeselhető a háromszintű oktatás a felsőoktatás minden vagy majd minden területén, így pl. a tanárképzésben is. Következésképpen a tanárképző főiskolák országosan nagy gondját úgy kellene rendezni, ahogyan azt tulajdonképpen Pécsen tették, ahogyan Szegeden és részben Budapesten is tervezik: betagozódnának a helyi, a régióban működő egyetem bölcsészettudományi és természettudományi karának munkájába, folyamatosan részt vállalnának az egyetemi képzésben, de emellett még a szükségletnek megfelelően, egy-két évtizedig végeznék a főiskolai szintű képzést is az általános iskolák számára. A tanárképzés esetében fenn kellene tartani a kétszakos képzést, a középiskolai oktatásnak csak ez felel meg. Az egyszakos képzés kb. negyven éve egyszer már dugába dőlt, az így képzettek később, levelező úton szerezték meg a második, harmadik szakképesítésüket. Pillanatnyilag az egyszakosság felé tendál a képzés az egyetemek bölcsészkarain. Szerintem helyesebb lenne két szakra felvenni a tanárjelölteket, s azok esetében kellene lehetőséget biztosítani az egyszakosodásra, akik valamely szakjukat kívánják csak céltudatosan művelni, pl. olyanoknak, akik valamely tanszéken vagy kutatóintézetben óhajtanak (tudnak) maradni. Javasolható továbbá az ún. szabadbölcsész szak meghonosítása elsősorban azok számára, akik nem óhajtanak tanárok lenni, hanem az élet más szféráiban óhajtanak elhelyezkedni, pl. írók, újságírók, riporterek, menedzserek, szerkesztők, könyvkiadók stb. kívánnak lenni. A hallgatni kívánt tantárgyakat és szemináriumokat szabadon választanák meg, az egyetem csak a vizsgák számát és minőségét kötné meg a diploma kiadásához. Ezekben az esetekben is kellene a posztgraduális képzést biztosítani. Végül, de nem utolsósorban a jövő koncentráltabb egyetemeinek ún. tudományegyetemekké kell válniuk. Ez alatt azt értem, hogy folyamatosan a korszerű tudományt kell művelniük és oktatniuk. Ezért szimpatikus számomra az az elképzelés, hogy az akadémiai kutatóintézetek közeledjenek az egyetemi tanszékekhez (és természetesen nemcsak Budapesten), s mind jobban, sőt szervezetten vegyenek részt az oktatásban. Következésképpen az egyetemi oktatók is szervezettebben vállalhatnának részt az akadémiai kutatásokban. A tudomány művelésének és oktatásának elválasztása tovább nem tartható fenn! (Dimenziók. Felsőmagyarországi Szemle, 1/1-2. 1993. 22—31. Miskolc)