Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

zői legyenek a regionális egyetem arculatának is. Keressük a kapcsolatot a régióban működő két hittudományi főiskolával (Eger és Sárospatak) is. A jövő lehetőségei Az ország különböző városaiban alakult universitasok tevékenységi körük és célkitűzéseik tekintetében, a hasonlóságok mellett, sok egyéni törekvést is mutatnak. Debrecenben elsősorban az egyetem régi struktúráját kívánják restaurálni az orvoskar és a teológia (vissza)tagosításával, illetőleg a jogi kar újjászervezésével. Új célkitűzés a közgazdasági kar megteremtése és indítása, ill. az Agráregyetem betagosítása. Tanárképző főiskolai gondjaik nincsenek, végül is a nyíregyházi intézettel a tárgyalások félbemaradtak. Szegeden - mint korábban felsoroltam - ugyancsak a városban működő két nagy egyetem, három főiskola és a római katolikus Hittudományi Főiskola szövetségét, illetőleg távlati egyesítését tervezik. Pécsett hasonlóképpen a Janus Pannonius Tudományegyetem négy kara (Bölcsészettudományi, Természettudományi, Jogtudományi'és Közgazdaságtudományi), az Orvosi Egyetem és egy műszaki főiskola alapított universitast. A két nagy budapesti szövetségi rendszer összekapcsolódásai több tekintetben esetlegességet sejtetnek, területi, szakmai egymásrautaltságaik pillanatnyilag nem vagy alig látszanak. S még egy jellemző rájuk, kívül rekedtek a szövetségeken pl. a művészeti jellegű felsőoktatási intézmények. Most pedig tekintsük át az Észak-Magyarországi Universitas reális fejlesztési lehetőségeit. A Miskolci Egyetem jelen helyzete és fejlesztésének lehetőségei a legoptimálisabbak országunk bármely egyetemének adottságai között. E meghökkentőnek tűnő megállapítás igazolása igen egyszerű: Hagyományosan működik három műszaki (bánya-, kohó- és gépészmérnöki) kar, jó infrastruktúrával, nagy nemzetközi kapcsolatrendszerrel. Úgy tűnik, hogy - elsősorban a hallgatói létszám csökkenése miatt - ezek bizonyos szervezeti összevonása egy vagy két karrá, elkerülhetetlenné válik. A teljes képzési spektrum fenntartása, vagy akár további szakosítása mindenképpen fenntartandó. A Jogtudományi Kar közel másfél évtizedes fennállása alatt stabilizálódott, oktatógárdája kialakult, sőt speciális helyet foglal el a magyar jogtudományi karok között. A Közgazdaságtudományi Kar a legjobb úton halad a stabilizáció és az egyéni arculata kialakítása felé, távlatokban a Miskolci Egyetem egyik legfontosabb oktatási egységévé válik. Az 1992-ben induló bölcsészettudományi képzés előreláthatólag még 1993-ban elnyeri a kar jogosítványt. Az oktatás remélhetőleg bővül, pillanatnyilag a következő szakokon folyik képzés: magyar nyelv és irodalom, történelem, filozófia, szociológia, egyetemi szinten, több nyelv oktatása egyelőre főiskolai szinten. Mindent meg kell tenni azért, hogy stabilizálódjon az oktatói kar, s gyarapodjanak a főfoglalkozásban Miskolcon oktató professzorok, docensek és adjunktusok. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy most és itt kell kinevelnünk a jövő vezető oktatóit, így tette ezt például egy évtizede a Jogi Kar is. Remélhetően még ebben az évben eldől az is, hogy az egri főiskola részt vállal-e a bölcsészképzésben, illetőleg tovább kell keresni a kapcsolatokat a miskolci Bölcsész Egyesület idevágó oktatási egységeivel is. Karnyújtásnyira van a lehetőség a Természettudományi Kar kialakítására. A főiskolai, egyetemi, ezen belül a tanári és a fizikus, kémikus, matematikus stb. szakképzés teljes rendszerét megtervezte 1993 első két hónapjában, a két intézmény vezető oktatóiból álló, Páczeit István professzor által vezetett szakértői közösség. Ennek egy-két éven