Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

HERMAN OTTÓ

gette egy öt évvel későbbi beszédében is. A budapesti egyetem helyzetét azzal érzékeltette, hogy a heidelbergi egyetem fennállásának 500 éves ünnepségeire a magyar egyetem meghívást sem kapott. Kifogásolta, hogy a tanárok nagy része nem foglalkozik tudományos tevékenységgel: „A budapesti egyetemen tényleg vannak tanárok, kik soha irodalmilag életjelt nem adtak magukról." A tudományos közlemények és tanulmányok minősítik az egyetemi oktatókat. Szóvá tette itt is a tudományos szaknyelv magyarságát és stílusát. Követendő példának Darwin és a német Helmholz kiemelkedő nyelvezetét említette. Úgy vélem, tanulságos idézni idevonatkozó sommás véleményét: „Én constatálom azt, hogy talán öt vagy hat kivétellel nincs Magyarországnak magasabb tanintézeténél tanára, kinek valami fogalma volna arról, hogy a magyarság a régi Bugát előtti időben komolyan és behatóan foglalkozott tudományos irodalommal, hogy ez a tudományos irodalom a korhoz képest valósággal a színvonalon állott..."

13 Vessünk egy pillantást más felsőoktatási intézmények érdekében végzett erőfeszítéseire is: 1882. január 20-án a gazdasági „tanintézetek és akadémiák" kapcsolatát elemezte: „...vannak számos ifjak, a kik képzést nyertek gazdasági tanintézeteinkben, de azért nem mennek oda, mert ott nem a gyakorlati élet számára nevelnek, ott nem Magyarország természeti viszonyaihoz alkalmazott gazdaságot tanítanak, hanem úgynevezett hohenheimi és bécsi Hochschule tudományos gazdaságot."

14 1882-ben és 1884-ben a magyaróvári mezőgazdasági akadémia német oktatási nyelvét tette szóvá a képviselőházban. Egy gazdasági egyetem létesítését vetette fel 1887 februárjában.

15 Magyarországnak vannak már mezőgazdasági tanintézetei, amelyeket azonban folyamatosan modernizálni és a magyar viszonyokra kell alkalmassá tenni, de Herman Ottó szerint létesíteni szükséges egy magasabb, egyetemi szintű intézményt is: „...a gazdasági oktatás ügye Magyarországon rendkívül fontos... Magyarországnak vannak már gazdasági tanintézetei, a tanárképzésről is okvetlenül gondoskodnia kell..." de ezt az intézményt nem a bécsi Hochschule mintájára kell megalkotni, hanem a budapesti műegyetemhez kellene telepíteni, ahol már van úgynevezett gazdasági és közművelődési szak, ebben tanít ma mezőgazdaságtant egy tanár, azon kívül erdészettant ugyanaz a tanár és tanítják még a mezőipart is..." Azt tanácsolta tehát, hogy a budapesti műegyetemen kellene megerősíteni a mezőgazdasági szaktárgyak egyetemi oktatását. Az agrároktatás helyzetével 1894-ben ismét foglalkozott, ekkor a modernizálást, a gépek bevezetését szorgalmazta, valamint az extenzív és intenzív fejlesztés közötti különbséget fejtegette. Herman Ottó magát pacifistának mondta, bár az ország megvédését mindig fontos feladatnak tekintette. A független magyar honvédségről álmodott, s ha lehetett mindig szóvá tette a közös hadsereg ügyét, a nem Magyarországon képzett katonatisztek pökhendiségét és a magyar polgársággal való szemben állásukat. Ilyen ideológiai platformon állva mondta el véleményét 1882 júniusában a katonai tanintézetekről. Kifogásolta a törvény elökészítetlenségét, amely nem nyújt betekintést a képviselőháznak a „katonai intézetek szerkezetébe". Kemény kritikával illette az országunkat függőségben tartó Ausztriát: „Hiszen Ausztria nem engedhet az ő soldateskájából, mert hiszen az tény, hogy Ausztria bürokratiából és katonai rendszerből áll." Szóba hozta az 1848-1849-ben rövid idő alatt létrehozott magyar hadsereget, majd így fejezte be beszédét: „Én radikális szempontból kifejezem azt, hogy én sem ilyen sem más alakban semmi közös hadseregre egy fillért sem szavazok meg, de igen is, hogy ha itt egy önálló magyar hadsereg felállíttatik, annak érdekében a katonai képzés terén is készen vagyok minden áldozatot meg13 1887. február 17. KN. 1884-1887. XV. 235-240. 14 KN 1881-1884. II. 147. 15 1887. február 18. KN. 1884-1887. XV. 260-261.