Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

Nem találtam nyomokat korábbi céhességükre sem. A század elején egy-egy karcagi mézeskalácsos iparengedélye megkapásához csak két mézeskalácsos tanúvallomása volt szükséges. Nem is hallottam, még a legöregebbek sem beszéltek arról, hogy valaha vándorolniuk kellett volna a mesterlevél elnyerése előtt. Pedig a legény vándorlás intézménye messze túlélte a céhek életét. Mindebből kirajzolódik elénk a karcagi mézeskalácsosság életmódja, munkatechnikája. A fentiek alapján erősen feltételezhető, hogy a karcagi mézeskalácsosok a múlt század folyamán, amikor még a céheket sem oszlatták fel, kontárok, céhen kívüli iparosok voltak. Ez a feltételezés nem leértékelése a karcagi mézeskalácsosságnak, sőt ebben a különbözőségben, egyedülállásban rejlik a tudomány számára az értéke. A karcagi mézeskalácsosság őrizte meg a magasabb fejlődési fokra eljutott mesterség egy korábbi fejlettségi fokának munkatechnikai, életmódbeli emlékét. (Jászkunság, IL 2. szám, Karcag, 1955. 34-38)