Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

A MAGYAR MÉZESKALÁCSOSSÁG KIALAKULÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ A bábosság, vagy más néven a mézeskalácsosság évszázadokon át igen elterjedt és közkedvelt kisipar volt Magyarországon. Hagyományos összejövetelek - vásárok, búcsúk - alkalmával árusított készítményei igen nagy közkedveltségre tettek szert népünk körében.

1 A mézeskalácsnak a magyar nép életében betöltött szerepéről MIKSZÁTH Kálmán is igen hangulatosan ír: „... amíg a cseresznyét mérte a kofa, a közelében mézeskalácsos sátrat pillantott meg. No hát oda is be kell térni. Ott aztán bőven akad ajándéknak való. A mézeskalácsosság a legszellemesebb mesterség. Nem a Mercur patronátussága alatt áll, hanem az Ámoré alatt. Csupa merő szerelem, csupa incselkedés. Nem is mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra kényszeríti az arcokat a süteményeivel, mint az a gondolataival. Úgyszólván a szájába rágja a vásárlónak, ötletekkel látja el, hogyan legyeskedjék, csintalankodjék a fehérnépek körül. Ott van a mézeskalácsos szív, - egy kis célzás; mandulával kirakott lovas, - egy kis jóslás; pólyás baba, vagy csak bölcső, egy kis szemtelenkedés. Hanem ha az apa veszi, minden figura csak nyalánkság."

2 A magyar mézeskalácsosság eredete és története nincs kellően tisztázva. ZSEMLE Y Oszkár 1941-ben megjelent, A magyar sütő, cukrász és mézeskalácsos ipar története című munkája sajnos nem oldotta meg az eredet és történet kérdését. Alapvető monográfia helyett forrás nélküli adatokat, kinyilatkoztatásokat és nem kevés ellentmondást tartalmaz több száz oldalas könyve. így adatait, következtetéseit - melyek esetleg valószínűek lennének - nem használjuk fel.

3 1 BÁTKY Zs,, Mesterkedés. A magyarság néprajza. I. 320. 2 MIKSZÁTH K.: A fekete város. Bp., 1953. 244. 3 ZSEMLEY O.: A magyar sütő, cukrász és mézeskalácsos ipar története. Bp. 1941. A mézeskalácsos ipar magyarországi meghonosodásáról több helyen ellentmondóan nyilatkozik. A 229. oldalon a következőket írja: „... a cukrász, szakács és mézeskalácsos ipar meghonosítója azok a betelepült külföldiek voltak, akiket 'hospes'-eknek, vendégeknek neveztek. ...Ezek voltak oktatómesterei a szolgaságból felszabadult szakácsoknak, mézeskalácsosoknak." Ha ezzel összehasonlítjuk az alábbi állítását, nem tudjuk, hogy melyiket fogadjuk el: „... nincs oka titkolni magát a nagy míves magyar iparnak, melyet az Árpádok hősi hadai hoztak be magukkal, fegyverekkel, karddal, íjjal, buzogánnyal, messzevető dárdával, lószerszámmal, díszműben, ragyogó hadiköntösben, rengeteg díszbe borított sátorokban és sok mindenben; amiket megbámult a világ" (375). Könyvének még ugyanezen a lapján a következőket olvashatjuk: „A mézeskalácsos ipar csaknem egyidős a méz felismerésével, ami pedig több ezer éves." Lehetne sorolni tovább ezeket a hangzatos, de adatokkal alá nem támasztott állításokat.