Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁG
A földrajzi környezet és ennek kapcsán a gazdasági helyzet életirányító hatása a Zempléni-hegység falvaiban nagyon jól megfigyelhető. A Hernád-völgy jellegzetes földművelő, gabonatermesztő kultúrájával rokonságot mutat az Alfölddel. Itt ismeretes volt a gabonafélék nyomtatása, a bőgő és a cséplésnél használt görbefogú gereblye, s szórványosan előfordul a gabonavermelés is. A keletebbre eső, hegyi falvakban viszont még élénken él a kapával való földfeltörés, a sarlós aratás emléke s a kézzel történő vetés szinte általános. A gabonafélék szemnyerésére kizárólag a cséplés szolgált. 53 A hegyvidék sok vonatkozásban a nyugat- és közép-európai hegyi gazdálkodás életformájával mutat rokonságot. A falvak lakói inkább erdőgazdálkodással és állattenyésztéssel foglalkoznak. FÉNYES Elek 1837-ben idevonatkozólag a következőket írja: „A rengeteg makkot adó tölgyes, bikkes erdők annyira elősegítik a' sertés tenyésztést, hogy ezekből tulajdon szükségén kívül még a Szepességnek is bőven jut." 54 Az Alföldről is sok sertést hajtottak fel ide makkra, s a 18-19. század fordulóján Baskón pl. még a juhokat is makkon hizlalták. 5 ' A hegyi legelőkön sok szarvasmarhát, sertést, és egyes helyeken juhokat is legeltettek. Az állattenyésztő jellegre utal még napjainkban is a szántóföldek kerítéssel való védelme, főleg az utak mentén és a legelők és rétek szomszédságában. Nagyon jelentős volt, főleg Mogyoróska, Regéc, Baskó és Háromhuta népének életében az erdő. A földesúri és falusi erdők elkülönítése, majd a vásárlások majd minden gazdát egy-egy kis erdőterület birtokosává tettek. Az erdőhöz kapcsolódó jogi helyzet éppen olyan bonyolult volt, mint egyes alföldi falvak esetében a legeltetési jog. E községeknek „az erdő volt a kenyere", igen sok fát, főleg ölfát szállítottak eladásra a Hernád-völgy falvaiba, s helyette ott gabonát, kukoricát és sokszor burgonyát is vásároltak. Az utóbbi évtizedek során, főleg a hutásoktól (Háromhuta lakói) megtanulták a fafeldolgozást, főleg a donga- és a keréktalpfaragást. Készpénzszükségletüket újabban az igen nagyarányú erdei gyűjtögetésből biztosítják. 5 Egy-egy idényben szinte szekérszámra gyűjtik és szárítják a gombát és a vadgyümölcsöket (körte, alma, mogyoró, csipke, szeder stb.), s ebből egy-egy ügyesebb család több ezer forintnyi haszonra tesz szert. Az erdő hatása a hagyományos építkezési módokban is megnyilvánul. A legidősebbek még emlékeznek arra, hogy régen a házak a nagy gerendákból összerótt boronaházak voltak, a mostani legöregebb épületek már paticsfalúak. Bent a szobában - az egész vidékre jellemző 57 kabolás kemence állt s a padkája alvóhelyül szolgált. Az erdő és a hegyvidék jelentős szerepére utal még az igen élénken élő erdei vadméhkeresés és a megtalált méhcsaládok mézének elrablása, a vízmeghajtású kendertörő s a szokások területén az ún. erdőkultusz az erdőkben, fákban lakozó képzelt erdei szellemek hite, 58 s a népmondákban az erdőhöz, hegyekhez és völgyekhez kötött hagyományok." 19 Az erdő és a hegyvidék alapvetően megszabta a lakosság természetismeretét is. 53 IKVAI 1VÁNCSICS N., Népi földművelő gazdálkodás a Zempléni-hegyvidék középső részén. Szakdolgozat. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének Adattára. Rövidítése a továbbiakban. DENIA. 475. 54 FÉNYES E., i. m. 1837-1841. III. 8. 55 OLÁH J., i. m. 1962. 240.; SZABADFALVI J., Juhmakkoltatás az északkelet-magyarországi hegyvidéken. Műveltség és Hagyomány, V. 1963. 56 Vö. UJVÁRY Z., Vadontermő növények szerepe a táplálkozásban az aubaúj-zempléni hegyvidéken. Népr. Ért., XXXIX. 1957. 231-243. 57 VAJKAI A., i. m. 269-270.; GUNDA B., Tárgyi néprajzi adatok Felső-Borsodból. Népr. Ért., XXVI. 1934.4-10.; GÖNYEI S., i. m. 1931. 8-16. 58 FERENCZ1 I., Az animizmus világa és a magyar erdőkultusz. Műveltség és Hagyomány, I—II. 1960. 5-33. 59 FERENCZI I., Rákóczi alakja az Abaúj-Zempléni néphagyományban. Ethn., LXXI. 1960.
