Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

NÉPMŰVÉSZET

2. kép. A kazettás mennyezet részlete (Szentsimon) Középkori hagyományok élnek tovább megyénk legkorábbi templomi mennyezetdeszkáin, az Ózd-Szentsimonban találhatón (1-2. kép). Abszolút értelemben is a legrégibb, 1650-ben festették, rajta a következő felirat látható: „Hoc opus edificatum est is honorem dei per nos mensatores Stephanum Lévay et Stephanum Comaromy in anno 1650. die 26 octb" (Ezt a munkát isten dicsőségére készítette Lévay István és Komáromy István asztalos). A 14. században épült templomban középkori falfestményeken a sárkánnyal küzdő Szent Györgyöt, a királyok imádását fogadó Madonnát és a golgotai jelenetet tárták fel 1948-ban. Középkori hagyományokra utalnak a templom mennyezetének hosszúkás táblái. (Később a négyzet vagy téglalap formátumú egységek uralkodtak el.) 24 nagyméretű táblából áll, a 4. sorban futó 6-6 táblát széles festett keretek választják el egymástól. 15 tábla keresztben is kettéosztott, néhány négyes osztású. „A díszítmények rajza kalligrafikus és változatos. Legjellegzetesebb motívumok az akantuszból képzett tulipánok, palmetták, rózsák, rozetták, vázák, olasz koszorúk, szőlőfürtök, hármas levelek és a sok apró pöttyös vonalas térkitöltő elem. Az egyik táblán négy, szépen stilizált páva bújik meg az átlósan elhelyezett díszítmények között." - írja róla a festett templombelsők legjobb ismerője, TOMBOR Ilona. A szentsimoni mennyezet - amely tájunk legjelentősebb emléke - még őrzi a késő reneszánsz elemeket, az indás keretekben még felvillannak gótikus jellegzetességek is. A készítőkre utaló feliratot is tartalmazó kettéosztott táblán a gazdag ornamentika és a négy sarokba komponált angyalfej között két jellegzetes ornamens látható: egy kar amely bárdot, és egy kar amely virágcsokrot tart. Valószínűnek látszik, hogy e heraldikai jellel a festőasztalosok saját jelvényeiket örökítették meg.