Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

A fa formákat a mézeskalácsos mesterek vagy segédeik maguk faragták. Sokan igen magas művészi színvonalra emelkedtek. Nagyon ügyes kezet, faragókészséget és gyakorlatot kíván a formák készítése. Azok a mesterek, akik maguk is formafaragókká lettek, már tanuló korukban megkezdték a formametszés tanulását, segéd és vándorló éveik alatt csiszolták, tökéletesítették tudásukat. Az utóbbi évtizedekben megpróbálkoztak azzal, hogy a formák faragását faszobrászokra bízzák. Szerencsére ez nem járt eredménnyel. Az iparművész vagy faszobrász által faragott formákon a hagyományos, szép díszítőelemek elhalnak. Hiányzik munkájukból a mézeskalács népies zamata, természetes naivsága és egyszerűsége. A debreceni mézeskalácsos mesterek közül ma már csak Kálmánczhelyi Ferenc tud formát faragni. Készítményei megtalálhatók a felső-tiszántúli városok mézeskalácsosainál és a különböző múzeumok gyűjteményeiben. Faragásai alkotójuk egyéni stílusát, jellegét hordozzák magukon. Munkáit könnyen ki lehet választani a többi formametsző készítményei közül. Az utolsó formát századunk 40-es évében metszette. Ma már nincs megrendelője, megfáradt 70 éven felüli keze, s talán vele jut sírba egy hagyományos, országszerte híres formametsző technika. A debreceni mézeskalácsosok készítményei igen változatosak. Több mint harmincféle alakú és díszítményű tésztát készítenek különböző nagyságokban. Jóformán mindegyik forma sok érdekesség, kultúrtörténeti emlék birtokosa. A legrégibb mézeskalácsos fonna, amelyet az ókorban a rómaiak is használtak, de még a XVII-XVIII. században is a legáltalánosabb a tányér (4. kép). A debre- <5. kép. Mézeskar cl formája ceni Déri Múzeum gyűjteményében található egy kerek tányérforma, amely Csokonai mellképét ábrázolja. Rajta „Csokonai Vitéz Mihály 1773-1803" felírás olvasható. A pólyás babát ábrázoló baba (5. kép) formákon legtöbb esetben felfedezhetjük a régi típusú négyszögletes pólyát. Az egyik legkedveltebb tészta a vásárlók körében a huszár, a zsinóros mentéjű, csákós, nyalka kivont kardú kuruc lovas alak. A debreceni szív (2. kép) szépségéről és gazdag ornamentikájáról híres. A gyermekek kedves játéka a mézeskard (6. kép). A formák vizsgálata folytán két folyamatot ismerhetünk meg. A formák konzervatívan őrzik a korábbi századok stílusát és díszítményét. Az alapja ennek az, hogy a formametsző valamely újabb darabot egy régebbit utánozva, alapul véve készít el. Ez az évszázadokon át ható hagyományozódás magyarázhatja a formák egy részének archaizmusát, a korábbi századok művészeti stílusait megőrző jellegét. Ezt bizonyítják az aránytalan alakú, szűkvállú, nagytestű huszárok, az állatfejes kardok s azok a formák, melyek a XVIII. század ruházati divatjait és emlékét őrzik. Ezzel a hagyományozódási tendenciával szemben érvényesül egy másik hatás: az aktualizálódásra való törekvés. A múlt század nemzeti és népi mozgalmainak a tükröződéseként, tehetségesebb formametszők kezén meghonosodott az „úrhölgy" helyett a polgár és a parasztlányok alakja, a díszes huszár és úri alakok mellett megjelenik a betyárt, kéménykotrót és a falu kedvelt alakját ábrázoló Bolond Miska a mézeskalácsos formákon.