Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

3. kép. Mézes lóformája 4. kép. Tányérforma 5. kép. Babaforma Az, hogy a mézeskalácsos mesterség teljesen magyarrá vált nagy részben a debreceni mestereknek köszönhető. A debreceni mézeskalácsos formák díszítése is más jellegű, mint a dunántúliak, melyek sokkal jobban megőrizték - a történelmi és földrajzi adottságaiknál fogva is - a nyugati művészet, formafaragás hatását. A debreceni formák faragóművészei formáik témáját a magyar életből vették. Motívumaik, díszítőelemeik: méhkas, virágfüzér, Kossuth-címer, olaj és tölgyág, virágkosár vagy virágcsokor. Jellegében mássá teszi a debreceni formákat és így az egész mesterséget is az, hogy a bibliai, vallási téma és motívumok szinte teljesen hiányoznak. A „kálvinista Róma" és a környék népének ízlése, igénye szemben áll a szenteket, püspököket, bibliai jeleneteket ábrázoló, a középkori művészet hatásait őrző nyugat-magyarországi formák jellegével. Jellegzetes díszítőelem a tiszántúli, de különösen a debreceni formákon a Kossuthcímer. A kossuthi szellem Debrecen környékén a népművészet, a népi irodalom, a népköltészet egyéb területén is érzik. Itt csak azt említem meg, hogy SAROSI Gyula Aranytrombitájának a nép közé került kéziratos példánya a Debrecen környéki (Bűdszentmihály) parasztság kezében forgott közkézen. A Kossuth-címer ábrázolása és propagálása a nép között a reformkor és a Habsburg-uralom alatt a magyar függetlenségi harc reményét ébresztette, és támogatója volt haladó mozgalmainknak.