Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
NÉPMŰVÉSZET
zeggel megkezdik a füstölést. Az edényeket négy napig füstölik, s amikor kiveszik a füstölőházból, kávébarna színük van. A tőzegfüst kátrányszemcséi teljesen elzárják az edények likacsait olyannyira, hogy folyadékot is lehet bennük tartani. 93 Az égetés a dán fazekasasszonyoknál füstölés után a szabadban, a földön vagy gödörben történik. A szabad levegőn, földön vagy gödörben történő égetés kétségkívül a legősibb edényégetési eljárás. 94 Napjainkban Dániában nagy vasfazékkal borítják le az edényeket, s úgy állítják a szabad tűzre. Viborgban szobai kemencében, Fjends Herredben pedig földbe mélyített katlanszerű kemencében égetik az edényeket. 95 A feketekerámia színét tehát nem befolyásolja az égetőkemencék formája: bármilyen kemencében kiégethető. A különböző kemencék különböző lehetőséget nyújtanak az edények elrendezésére, a tűz táplálására - anélkül, hogy az edények fekete színének kialakításában bárminő tényezőt jelentenének. BIRKET-SMITFI K. és MOSZYNSK1 K. szerint is a feketekerámia a lefojtás kapcsán keletkező füsttől nyeri a jellegzetes színét. 96 Felvetődik a kérdés, vajon a tüzelőanyag befolyásolja-e a fekete szín elérését. Erre is nemmel kell válaszolnunk. A XIX. század végén SZOMBATHY János a fekete kerámia égetésénél használt tüzelőanyagok között a nedves tőzeget, zöld fát, gallyat, lombot sorolja fel. 97 Mohácson a közelmúltban csak fával tüzeltek. Egy égetés alkalmával majdnem egy fél öl fát használtak el. 98 Nádudvaron még két évtizeddel ezelőtt a fa és a szalma mellett juhporral (juhtrágyával) is fűtöttek a katlanban. 99 A juhtrágyával való égetés Szentesen és Mezőtúron is ismeretes volt, de kb. a század elején áttértek más tüzelőanyagra - Szentesen pl. a fenyőfára. A XX. század első évtizedeiben a tüzelőanyag felhasználásának sorrendje Szentesen a következő volt: először szalma, majd fenyőfa s a lefojtásnál juhtrágya. 100 Újabban Nádudvaron sem tüzelnek már juhporral, a fa és a szalma a kizárólagos tüzelőanyag. Európa más területein sem használnak olyan tüzelőanyagot, amely az edények fekete színének elérését befolyásolná. A vend fazekasok fenyőfával, 101 a dán fazekasok tőzeggel és szalmával 102 tüzelnek. A coyotepeci indiánok is fával tüzelnek, s a lefojtás előtt is fával rakják meg a kemence alját. 103 A feketecserép égetése a következő módon történik: Az edényeket a kemencében egymásra helyezik, vagy a nagyobbakat - újabban tokokba, (cserépből készített, henger alakú védőeszköz) rakják. Az alföldi fazekasközpontokban (Nádudvar, Szentes, Mezőtúr) alulról a karozat (rács) nagyobb nyílásaihoz egyszerűbb, kevésbé értékes cserepeket tesznek, mert itt sohasem ég olyan szépre az edény, mint a kemence más helyein; a rácsnál ugyanis jobban éri a láng. A kemence felső részébe rakják a kisebb edényeket. A berakásnál vigyáznak arra, hogy az edényeket úgy helyezzék el, hogy lehetőleg ne vagy ne nagy felületen érjenek egymáshoz, mert az érintkezés helyén az edény fala nem feketedik meg, hanem szürke, foltos marad. A kemence tetején a rakodónyílásnál az égetendő edé93 STEENSBERG A„ 1939. 129-131. 94 BIRKET-SMITH K., 1946. 124. 95 STEENSBERGA., 1939. 133-134. 96 BIRKET-SMITH K., 1946. 124.; MOSZYNSKI K., 1929. I. 352. 97 SZOMBATHY J, 1885. 45-47. A zöld gallyal való tüzelést említi BIRKET-SMITH is. BIRKETSMITH K, 1946. 124. 98 SCHLEICHER L., 1937. 22-23. "LÜKŐ G., 1941. 149. 100 FILEP ANTAL szíves közlése. 101 NOVAK V, 1951. 127. 1,12 STEENSBERG A„ 1939. 133-134. 1(13 SAYLES E.B., 1955.955.
