Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
NÉPMŰVÉSZET
galmazták. A fazekassoron a legöregebbek emlékezete szerint putrik és bogárhátú házak álltak. Ezt igazolja az is, hogy a legrégibb ház sem idősebb száz évesnél. A fazekaskemence régen a konyhában állt, s amikor égettek, leszedték a házacska szalma- vagy csutkatetejét. 51 Magyarország területén napjainkban is kizárólag feketekerámiával foglalkoznak a Hajdú megyei Nádudvaron. 52 A mai nádudvari fazekasság az utóbbi években igen nagy hírnévre tett szert, s igen ízléses készítményeik Magyarország határain túl is nagy elismerést szereztek. A nádudvari fazekasság eredetét, kezdetét nem ismerjük. 53 A XVIII. század végén és a XIX. század elején már minden bizonnyal dolgoztak Nádudvaron fazekasok. A hagyomány szerint 1820-30 között szó volt arról, hogy érdekeik védelmére céhet alakítsanak. A XIX. század folyamán igen sok fazekas működött a községben, s még 1851-ben 55 korsós dolgozott. 54 A hagyomány szerint a mesterség ], kép. Lisztesbodon 1854-ből. bizonyos fokú hanyatlása már az 1848- Nádudvar. Néprajzi Múzeum, Bp. 49-es szabadságharc utáni időkben megkezdődött. 1850-ben, amikor 125 önálló iparos dolgozik a községben, a fazekasok száma már csak 8-10. Századunk negyvenes évei óta pedig csak a Fazekas család képviseli a Arorms-mesterséget Nádudvaron (1., 4. kép). A nádudvari fazekasok századunk harmincas éveinek közepén abbahagyták a fekete cserepek égetését, s kizárólag ecsettel festett, mázas edények előállításával foglalkoztak. Jó másfél évtizedes szünet után, 1951 őszén tértek vissza a feketeedények készítéséhez. 5 ^ A Fazekas család idősebb tagjai még jól emlékeztek a régi feketecserepek 51 Filep Antal szíves közlése. Ezért és az alább felhasznált adataiért itt is köszönetemet fejezem ki. 52 A nádudvari fazekasságról több cikk jelent meg: LÜKŐ G, 1941. 148-157., BÉRES A.SZABADFALVI J, 1954. 77-81., Vö. még SZABADFALVI J, 1955. 171-174. 53 A falu krónikása - BALÁZS Lajos - szerint csak a XVIII-XIX. sz. fordulóján „kezdett elterjedni Nádudvar mezőváros lakossága között a fazekasmesterség és a cserépvetés" (BALÁZS L, Nádudvar község történetének leírása. 1800 évről szóló rész. Kézirat.). A Fazekas család hagyományai szerint azonban sokkal korábbi keletű a fazekasság a községben. A családi iratok és feljegyzések szerint a XIX. sz. elején már 95 fazekas dolgozott a községben. Ez azt feltételezi, hogy már a századfordulónál korábbi időpontra kell tennünk a nádudvari fazekasság kezdetét. A szájhagyomány szerint már a török hódoltság alatt is virágzott a mesterség. A török szultán isztambuli háremétől egy fekete csalikorsó mentette meg a nádudvari főbíró szép lányát. Csak olyan edényért engedte szabadon a lányt a váradi basa, amelyikben borrá változik a víz is. El is készítették a csalikorsót, s ezt vitték el a basának váltságdíjképpen - tartja a legenda - BÉRES A.-SZABADFALVI J, 1954. 78. 54 BÉRES A.-SZABADFALVI J., 1954. 78. 5 Tudományos és kulturális intézmények képviselői közös munkával járultak hozzá, hogy felélesszék a régi, hagyományos, művészi feketeedény-készítést, komoly alapot adjanak Magyarország egyetlen életképes fekete cserepet készítő fazekasközpontja további munkájához. 1951-ben vetődött fel a gondolat, hogy ismét meg kellene kezdeni Nádudvaron a feketeedények készítését. A debreceni Déri Múzeum, a debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet és a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Népművelési Osztályának munkatársai felkutatták a községben található feketecserepeket, s a tanács anyagi támogatásával felépült a szükséges kemence is. A Fazekas család tagjai, különösen id. Fazekas Lajos még jól visszaemlékezett a régi munkamódra, díszítésre és égetésre. A feltételek biztosítása után, 1952-ben, 17 évi kiesés után ismét fekete edényeket kezdtek készíteni Nádudvaron. BÉRES A.-SZABADFALVI J., 1954. 80.
