Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A PÁRATLAN MATYÓHÍMZÉS VILÁGCIKK LESZ" A matyó hímzés útja a népművészettől a lyukkártyáig

Nagyméretű asztalterítő részlete, fekete klottra piros műselyemmel varrva, körben hosszú rajttal. Kis Jankó Bori készítette megrendelésre, Kanadába ajándékozták, majd használója halála után került ismét Magyarországra 1990-ben. (MM Itsz. 93.1.) A varróval való kereskedésből néhány matyó asszony is korán jelentős vagyonra tett szert. Az 1910-es években Murányi Gáspár Mária meggazdagodását, a képeslapon is megörökített legendássá vált Pénztárnok Mari alakját említhetjük példaként.

12 A matyó hímzés tehát két elkülönülő útra tért a század elejétől. Saját használatra tovább vitték, sőt gazdagították az előző évtizedekben kiformált lokális stílust, mellette azonban eladásra egyre tömegesebben készült ennek egy felhígított, olcsó anyagon, nagyobb öltésekkel kivitelezett, a századelő polgári ízléséhez alkalmazkodó, tompa színekre transzponált változata. „Létrejött egy olyan népművészet, ami mintegy az előbbit 12 Kunt E., 1987a. 17.