Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A PÁRATLAN MATYÓHÍMZÉS VILÁGCIKK LESZ" A matyó hímzés útja a népművészettől a lyukkártyáig

ábrázolja, utánozza, interpretálja, lehetőleg olcsóbb sokszorosítási technikával idegenek, városiak számára" - állapította meg Fél Edit és Hofer Tamás.

13 A matyó hímzés a matyók hagyományos funkciójú díszítőigényén túl megjelent polgári rétegek és legfelsőbb társadalmi körök tárgyi környezetében is a népi és a magyaros divat megnyilvánulásaként. Szívesen vásárolták a matyó kézimunkákat más vidékek még élő népi kultúrájában a helyi hiányok pótlására avagy divatjelenségből. Megjelent továbbá külföldön eredeti vagy hamisított formájában, mint egyfajta népies, gyakran egzotikus kultúra reprezentánsa: „a festői matyó hímzés világcikk lett". A matyóság, tehát elsősorban image-ának legmobilabb eleme, a hímzés által nemcsak országos ismertségre, hanem világhírre tesz szert, hiszen az európai országokon túl az Újvilágban is elterjedt a matyó kézimunka, mint kereskedelmi termék. A matyó mitosz kiteljesedésére nagy hatással volt a világháború, a trianoni határok megvonása. „Csoakamagyarországon" a felfokozott nemzeti identitáskeresés számára megcsappant lehetőségek között Mezőkövesd jelentősége rohamosan növekedett. „A mezőkövesdi matyó népművészet csonka Magyarország egyetlen megmaradt házi iparát képezi, melytől Mezőkövesd jövője is függ. Segítsük elő a matyó kultúra erkölcsi hasznát, nehogy annak gazdasági értékét idegenek learassák. A matyó háziiparnak részvénytársaság vagy bank útján való kihasználása is erkölcsnemesítő lenne..." - írja a Magyar Jövő 1927-ben

14 A matyó kézimunka és a matyó háziipar híressé válásával ugyanakkor „védtelenné" is vált. Gyakran képviselte reprezentatív szerepben az egész magyar háziipart, a magyar nép művészi kvalitásait, s vált követendő példává. Például 1921-ben a Mezőkövesd és Vidéke újság büszkén tudósít arról, hogy Zita királyné Mezőkövesden rendelte meg a trónörökös Ottó bölcsőtakaróját.

15 Horthy Miklós 1923-ban Tolna megyei látogatásakor a sárközieknek a matyók virágzó háziiparát állítja példának: „Nézzünk csak meg egy községet, ahol háziipart űznek, mint például Mezőkövesdet, ahol a matyó hímzések készülnek. Ott mindenkiről lerí a jólét."

16 A matyó hímzések vásárlói között a városi polgárság mellett a két világháború közötti időszakban jelentős számban jelentkeztek „az országszerte egyre nagyobb számban deritualizálódó falu lakói is". Fél Edit és Hofer Tamás szerint ez az a réteg, „akik részben a polgárság és az urak közt végigvonuló divat visszhangjaként, de talán még inkább az elvesztett paraszti élet elvesztett művészi formáinak érzelmes, nosztalgikus visszhangjaként vesznek matyó hímzéseket, matyókkal varratnak ki ruhadarabokat."

17 A matyó hímzéses textíliákat az adott falu helyi ízléséhez és hagyományaihoz alakítva e „kézimunkák" beilleszkedtek a még élő helyi népviseletbe, szokásvilágba. A nógrádi palóc falvak népviseletében így jelentek meg matyó hímzéses palóc öltözetdarabok. Kazáron például így vált divatossá a matyó kendő, amely nagyünneplőként lépett a selyem nyakravaló kendő helyébe.

18 Varsányban pedig a kislányok ünnepre hordták az 13 Fél E.-Hofer T., 1975a. 51. 14 Magyar Jövő, 1927. okt. 16. 15 Mezőkövesd és Vidéke 1921. júl. 31. 16 Tolna megyei Újság 1923. ápr. 28. - idézi Flórián M., 1992. 215. 17 Fél E.-Hofer T., 1975a. 51. 18 Fülemile Á.Stefany l, 1989. 60.