Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A FESTŐI, PÁVAPOMPÁS NÉPVISELET" Divatok a matyó népviseletben - a matyó viselet a divatban

A ragyogó-ellenes mozgalom egyik röplapja, 1925. Egzisztenciális és művészi szempontból is legveszélyesebb a ragyogók divatja volt. A ragyogók cseh eredetű, gyári készítésű díszítmények, arany- és ezüstszínű paszomántok, flitterek, sújtások és rojtok. A ragyogó divatja az 1910-es években kezdődött. Élelmes kereskedők ingyen adtak különböző ilyen jellegű díszítményeket a divatot befolyásolni tudó híres lányoknak, azok felvarrták ruhadarabjaikra és rövid idő alatt divatba hozták.

10 A kereslet fellendülésével aztán együttjárt e díszítőelemek árának emelkedése is. A túlhajtott cifrálkodás az évek során át fejlődött és torzult el olyan mértékben, hogy a 20-as években már lényegesen befolyásoló tényezője lett a matyóság gazdasági tönkremenésének. A ragyogó elborított szinte minden viseletdarabot. A surcok hagyományos díszítését, a hímzést egyre inkább visszaszorította, helyükre a különböző fajtájú ragyogó csíkokat varrták. Az új divatból senki sem akart kimaradni, a többiek „alábbvalónak" nézték volna, ha ruhájáról lemarad a ragyogódísz. Az asszonyok a háztartási pénzből vették el a díszek árát, titokban adták el a búzát a padlásról, hogy ragyogót vehessenek.

11 A matyóság lassú elszegényedésében tehát nagy szerepe volt a ragyogónak is, hiszen a családok évi kiadásainak nagy százalékát emésztette fel a ruházkodás, azon belül pedig főleg a ragyogó. A családok évi kiadásainak egyharmadát, azoknál a házaknál pedig, ahol 3-4 eladó lány is volt, a kiadások több mint felét felemésztette a ragyogó. 10 Dala J.-Erdélyi T., é. n. (1941). 59. 11 Dala J.-Erdélyi T. i. m. 59. adatai szerint egy menyecske ruháin a ragyogók értéke akár több száz mázsa búza ára is volt.