Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„MEZŐKÖVESD A MŰVÉSZLELKEK TALÁLKOZÓJA" A matyó népművészet mint művészi téma

Takács István: Menyasszonyöltöztetés. Takács István: Holdsarlós matyó madonna, (olajfestmény, Mezőkövesdi Városi Galéria) (Freskó a mezőkövesdi Jézus Szíve templomban ) tője a magyarságnak".

23 Ezt jelzik a képek, címlapfotók kedvelt általánosító, allagórikus címei is. Járai Rudolf sétáló menyecskéi például a Magyar pompa címet viselték (1941), Kerny István fotóján három matyó lányt örökített meg dekoratív kompozícióban, képének címe: Három grácia (1930), Szőllősy Kálmán ünneplő ruhás matyó fiúkat ábrázoló képe pedig A magyar virágoskertből címmel került az Új Idők címlapjára (1938). Balogh Rudolf felvétele, melyen öreg, szűrt viselő matyó embert és egy mezítlábas kislányt örökített meg, a költői Ősz és tavasz címet viseli, egy képeslapon is forgalmazott matyó madonna, vagyis kisgyermekét a karján tartó mosolygó fiatal menyecske fotója pedig egyenesen a Magyar jövő címmel jelent meg.

24 Sajátos és jelképes hely illeti meg a matyóság művészi megjelenítésében, a matyó „image" alakításában Takács Istvánt (1901-1985). A festőművész pályájának és életművének megítélése és értékelése ugyan napjainkig is meglehetősen szélsőséges, de Mező-kövesd mindettől függetlenül mindig büszke volt summásgyerekből a matyóság festőjévé emelkedett fiára, amit Pro-Urbe elismeréssel is kifejezett. Takács István indulása, felfedezése mesébeillő volt, melyre Bayer István így emlékezett:

25 „Egy kövesdi tanító, a szociáldemokrata meggyőződésű Martos Ferenc 1914 tavaszán beviszi az egyik tehetséges, VI. osztályos summásgyerek néhány rajzát a hely23 Mezőkövesdi Újság 1934. augusztus 19. 24 lásd: Új Idők 1925. április 12., 1932. március 13., 1938. október 30., 1941. május 18., 1942. szeptember 19. 25 Bayer /., 1975. 34.