Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„MEZŐKÖVESD A MŰVÉSZLELKEK TALÁLKOZÓJA" A matyó népművészet mint művészi téma

Takács István: Körmenet Mezőkövesden. Mennyezetfreskó a mezőkövesdi Szent László templomban beli gimnázium igazgatójához. Az értő pedagógus szemek biztos ítélete és tehetségmentő igyekezetének eredményeképpen a ráncos matyógatyájú, mezítlábas Takács Pista a gimnázium tanulója lesz. A beiratási és félévi tandíjra nincs ugyan pénze az édesanyának, mert három gyerekének apja Amerikába ment szerencsét próbálni és kinn is rekedt. Az igazgató kifizette helyette a teljes összeget. A későbbiekben pedig mentesült a tandíjfizetés alól, mert nyolc éven át tiszta jeles diákja a mezőkövesdi gimnáziumnak." Szülővárosa képzőművészeti tanulmányait is támogatta, s éppen a gimnáziumigazgató, Bayer Róbert vezette Szegény Tanulókat Segítő Egyesület anyagi támogatásával juthatott el tanulmányútra Itáliába, a freskófestészet tanulmányozására Takács István. Az egykori növendék gimnáziuma 1925-ben felszentelt kápolnájába készített stációsorozatával viszonozta az alma mater támogatását. 1932-ben készítette el nagyhatású freskóját a mezőkövesdi nagytemplomban „Mezőkövesdi úrnapi körmenet" címmel, mellyel saját népe hagyományait, a pompás népviseletbe öltözött vallásos matyóságot templomi magasságba, a szentek közé emelte. Takács István sikeresen szerepelt a Műcsarnok pályázatain, egymás után kétszer is megnyerte a népéletkép Eszterházy-díját a matyóéletből vett képeivel (Pergőtűzben és Matyólány). Az előbbi színes reprodukciója díszítette szinte jelképesen a Dala József-Erdélyi Zoltán által összeállított „Matyóföld. A híres Mezőkövesd" c. szociográfiát. Jelképes értelmű volt Takács István utolsó freskóterve is: a középen ábrázolt Szűzanyának egyik oldalról a matyók, másik oldalon pedig a magyar szentek hódolnak.