Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A SZÓRAKOZTATÓ EGZOTIKUM" Az idegenforgalom Matyóföldön

Matyó Gyöngyösbokréta a lillafüredi vízesésnél végig most az Andrássy úton mint egy élő szőnyeg. Magas fehér gyöngypártában, hószín ruhában a mezőkövesdi Mária lányok, majd utánuk a szivárvány minden színében, a világ legszebb viseletében pártás, főkötős, tarkakötényes, szivárványszín rokolyás mezőkövesdi menyecskék. Utánuk az emberek, tarka mellényeikben, fejedelmi szépségű hosszú kötényeikben felejthetetlen látványt nyújtottak." Mezőkövesd és a matyó népművészet tehát a magyar idegenforgalom egyik állandó és népszerű kínálatává vált az 1930-as évekre. Államférfiak, nemzetközi konferenciák résztvevői, protokoll vendégek, turistacsoportok és érdeklődő értelmiségiek látogatták meg nagy számban Mezőkövesdet „magyar nép-élményre" vágyva. A Gyöngyösbokréta mozgalom kiteljesedésével pedig maguk a matyók is rendszeresen kimozdultak szülőhelyükről, és a városi polgároknak „helybe vitték" a magyar népi kultúra válogatott értékeit.