Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A SZÓRAKOZTATÓ EGZOTIKUM" Az idegenforgalom Matyóföldön

Idegenforgalom Matyóföldön tani a szerző. A matyó viselet látványos részletei természetesen felkeltik az idegen érdeklődését, a férfi inget kimonóhoz hasonlítja, a Mária-lányok pártája pedig indiai hercegnők fejékeire emlékezteti. Különösen fantáziadúsak a képillusztrációk magyarázatául szolgáló leírások, mellyel a tudósító megkísérli olvasóinak elképzelhetővé tenni a távoli népcsoport életének egy-egy jelenetét. Az 1930-as években szélesedett mozgalommá a népi hagyományokat, a táncot és népdalt, népszokásokat többé-kevésbé hitelesen felújító előadó csoportok szerveződése, a Gyöngyösbokréta.

14 A nemzeti hagyományokat hangoztató értelmiségiek támogatását is élvező, valamint a kormányzat által is felkarolt Bokrétakörök 1931-től kezdtek fellépni. Mezőkövesden az 1930-as években minden adott volt ahhoz, hogy sikeresen csatlakozzanak a bokrétásokhoz. A matyó csoportot 1930-ban Básthy József tanító szervezte meg és tanította be, majd a későbbiekben Szóka Imre segédkántor vette át az irányítást. 1938-tól pedig Várallyai Gyula lett a matyó bokrétások vezetője. A Gyöngyösbokréta legnagyobb eseménye minden év augusztus 20-án a fővárosi felvonulás és bemutató volt, amikor is a nemzeti ünneppé emelt Szent István-nap fényét magyaros események, így az olcsó, de látványos és idegenvonzó eredeti parasztcsoportok által előadott bemutatók emelték. A matyók nagy sikert arattak a fővárosi körmenetben, s utána színházakban, kultúrházakban is felléptek. A nemzeti és idegenforgalmi attrakcióvá emelkedett Gyöngyösbokréta természetesen tovább növelte a matyók hírnevét. 1935-ben a Pesti Hírlap elragadtatott hangon tudósít A matyók Budapesten címmel:

15 „... A magyar föld virágoskertje ömlik 14 Vö. Pálfi Cr., 1970. 115-159. 15 Pesti Hírlap 1935. aug. 21.