Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)
„A SZÓRAKOZTATÓ EGZOTIKUM" Az idegenforgalom Matyóföldön
szűk kör közvetlen élménye lehetett, a kistermetű, és a matyók számára egzotikusan idegen uralkodópár látványa azonban a sokezres várakozó sokaságnak is hosszú ideig beszédtémát jelentett. A külföldi látogatók matyóság-élményét illusztrálja egy amerikai úr, Thomas Wolfe 1928-ban írt leveléből vett néhány részlet, amely mezőkövesdi látogatásáról számol be: 12 „Ha hiábavaló volt az egész eddigi utam ... alighanem mindenért kárpótol, amit az utolsó két napon láttam... alig láttam hozzá foghatót a világon. Az esős, sáros, reménytelen első benyomások után elementáris hatással van az idegenre a templomba bezsúfolódott tömeg: A pap pompás ornátusban Külföldi vendégek emlékfotója prédikált. Tele volt a templom, mondom, matyó fiatalokkal az oldalhajók, a padok, s minden szabad hely. Az egyik padrészen együtt ültek a férjes asszonyok, kúp alakú fekete fejkendőben, sötét ruhában. Az öregemberek, nyilván a falu vénei, a templom másik felében ültek, abban a csodálatos díszköpenyben, ami a legszebb holmik közé tartozik Magyarországon, mert amit errefelé láttam, nagyrészt inkább vad és különös nekem, semmint szép. Vannak képeim a csodálatos ruházatról a nagy könyvalbumban, amit vettem neked, császár abban a gúnyában minden ember. Rövidujjú nagy darab, vastag és merev köpeny, fehér gyapjúbúi vagy nemezből, a legtöbb öregember vállravetve viseli. Olyan fényesen áll a paraszt vállán, a királyén se jobban. Barbár kedvük szerint körül szokták hímezni a szélét, a karját s a vállon, káprázatos egyik-másik díszítés. A legtöbb öreg valami nagyon szép turbánt visel borzas fekete gyapjúból ehhez a köpenyhez s persze a magasszárú kemény csizmához, amely ott van a legtöbb férfi lábán. Templomozás után megnéztem egy pár öreget - néhánynak mongolos az arca, bajusza, s a szemevágása beleette magát bőrükbe a nap, a szél és kikeményítette. Soha nem szökött a szemembe ilyen nyilvánvalóan az ember egyszerű volta, mint ebben a templomban..." A National Geographic 1938-ban hosszú cikket közölt a matyóságról Vasárnap Mezőkövesden címmel, 15 képpel illusztrálva. 13 A szerző, Margera Rae igyekszik objektív és részletes leírást adni matyóföldi élményeiről. „Mezőkövesdre tipikus magyar településként gondolok, ahol az utazó az ország igazi paraszti életét láthatja" - írja. Ennek ellenére számos dologra mint romantikus, az amerikai ember számára természetszerűleg ismeretlen és értelmezhetetlen jelenségre csodálkozott rá. A templom előtt doboló kisbíró „az élőszóban fogalmazó újságíró" ilyen attrakció az amerikai vendég szemében. A vasárnapi templomlátogatás és a délutáni „karulás", mint a matyók „helyi parádéja", a hirtelen kinyíló virágoskertre emlékezteti a látogatót. A búbos kemence, mint „sajátos magyar fűtési rendszer" hosszú leírást kap. Csodálkozás tárgya a trónusos nyoszolya, a felvetett ágy is, amelyet a részletes leírás ellenére sem tud mihez hasonlí12 Közli Pető M., 1992. 49-51. 13 Matyó Múzeum Adattára, továbbiakban MM A Itsz. 251.
