Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A SZÓRAKOZTATÓ EGZOTIKUM" Az idegenforgalom Matyóföldön

József Ferenc főherceg és felesége, Anna matyó népviseletben A barodai maharadzsa „matyó kosztümben" gyakran olvasható a következő megfogalmazás is: „életképeket adtak elő a matyó népélétből", vagy más alkalommal „népmulatságot mutattak be a vendégeknek". A lakodalmas mellett az aratóünnep szerepelt még a szokásbemutatók repertoárján. 3. Vendéglátás, mulatozás a vendég aktív bekapcsolásával. Az idegenforgalom és a vendéglátás, fogyasztás összekapcsolása csak a megfelelő háttér, vagyis a Matyóház megnyitása után vált biztosítottá Mezőkövesden, ahol 60-70 fő vendéglátására, étkezéssel, tánccal egybekötött szórakoztatására nyílt lehetőség. 4. A látványos matyó népviselet „kipróbálása", a viseletbe való beöltözés és emlékfotók készítése korábban csak a kiváltságosabb, előkelőbb vendégek élménye volt, majd a Vendégház működésével általánosabbá vált. Az oldenburgi nagyhercegnő, a sziámi uralkodó felesége, József Ferenc főherceg és neje mind felpróbálták a matyó viseletet, s az újságokban róluk megjelent „beöltözött képpel" kiváló propagandát jelentettek a matyó idegenforgalomnak. 5. A matyó népművészet emlékeinek, elsősorban a hímzéseknek a bemutatása természetesen elmaradhatatlan programpont volt az érdeklődő látogató számára, hogy a helyi értékeket történetiségében is láthassa, s mindez a matyó népművészet nemzeti értékeit is hitelesítse. A gimnázium gyűjteménye ezért a múzeum szerepét töltötte be az idegenforgalomban, de kézimunka kiállítást láthatott az idegen a Vendégház vitrinéiben is, jelesebb alkalmakra pedig külön kiállítási bemutatókat is szerveztek Mezőkövesden.