Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„MEZŐKÖVESD A MAGYAR FALU LEGFŐBB REPREZENTÁNSA" A matyó népművészet felfedezése, a matyó „image" kialakulása

Matyó lányok és legények, 1891. Schahinszky László miskolci fényképész felvétele Munkácsy Mihály számára (HOM Itsz. 2436). Jankó János a matyó házról az alábbi jellemzést adja jelentésében:

12 „A matyó ház vertfalból, csaté- vagy nádfedéllel, az utczavonalban akként épül, hogy a konyha által elválasztott két szoba mentén a kamara és pedig külön, hombár és éléskamrával helyeztetik el. ... a ház oldala felében tornáczos, a tornácz egy kis ajtó útján utczára nyíló, a tornáczoszlopok téglából építvék. A háznak két bejárata van. Egyik a konyhába, a másik a kamrába nyílik." A lakásbelső leírása a következő: „Az első házban állanak a vetett (vendég) ágy, a karospadok, a padkával körülkerített bubos-kemence. A falakon szentképek, rámás óra, viaszgyertyák, tányérok lógnak. Az ablakokat rikító vörösfüggönyökkel látják el. A konyhát a kémény boltíve választja ketté. A konyha első felében a pitvarban van a tálas, a fazekas, vizespad, a másik felében a szabadtűzhely. A második (tulajdonképi lakó) szobában a felvetett ágyakat, tulipántos ládákat, karospadokat, asztalt találhatni. A mestergerendához erősített polcon kenyereket tartanak. Sok házban ebből a szobából járnak a padra." A kiállítás fő jelentésében 1897-ben aztán részletesebben elemezte és magyarázta Jankó a kiválasztott mezőkövesdi háztípust és házberendezést, valamint a telek jellemzőit:

13 „Mező-Kövesd házait ritka egyöntetűség jellemzi, s építkezése egyszersmind érdekes példája az új typusok keletkezésének. A kiállításban bemutatott matyóház 12 SzemkeőE., (szerk.) 1989. 31. 13 Jankó J., 1897. 36.