Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Szegeden kudarczot vallott, mert mint a lapokban olvastam ugyanazon napon, mikor a szinház kigyuladt, pár órával az előtt a tüzrendészeti bizottság megtekintette a házat, végig vizsgálta, alig pár óra múlva a szinház kigyuladt. A hydramok be voltak rendezve, csak az üvegtáblát kellett benyomni és bárki rávezethette volna a vizet. Igen, de ezen hydramok nyilasa a színházon belül van és igy abban a perczben, midőn senki sincs a színházban, senki sem fogja benyomni; ha pedig előadás alatt zsúfolt házban baj történik, maga a panique lehetetelenné teszi, hogy valaki a táblát benyomja, hogy még csak a csapot is felcsavarja. A modem technika pedig azt kívánja, hogy minden ilyen, a biztonságra szolgáló eszközök és fogások az épület külsejénél legyenek alkalmazva. Mindezek tekintetével nem akarok a részletekbe menni, hanem nem hallgathatom el e kérdést, midőn épen nekem van folytonosan tudomásom arról, hogy Magyarország számos városában az üdülést, szellemi szórakozást kereső közönség permanens életveszélynek van kitéve, még pedig akkor, midőn a modem technika minden eszközt nyújt arra, hogy ezt emberi előrelátás szerint ki lehessen kerülni. Ez volt az, a mit fel akartam hozni. 1884—87. 15. A közparkok fenntartásáról 1885. május 6. KN. 1884—1887. VI. 198. [198] Legyen megengedve nekem, hogy ép a kert—kérdésben némely reflexiót tehessek, leginkább tekintettel arra, a mit báró Lipthay Béla t. képviselőtársam igen helyesen felhozott. Constatálni kivánom t. ház, hogy Magyarország e gyüléstermében mind sűrűbben és sűrűbben találkozunk oly terminus technicusokkal, melyek az emberiséget classificálják, pórnépre, alsóbb rétegekre, felsőbb és legfelsőbb rétegekre. De ha azon classificatoroktól megkérdezném, hol végződnek a felső rétegek s hol kezdődnek az alsók és a pómép: ezt ők eldönteni nem tudnák. Mert ha a tisztességet a ruhához kötjük: ismerek én sok nagyon tisztességesen öltözött embert a világon, a kit én nemcsak közkertbe, hanem a falú kútjához sem bocsátanék. (Derültség a szélső balon.) Viszont ismerek sok szegény sorsú embert, ki tisztességére rátartós és érdemes arra, hogy közkertben szívja azt a levegőt, melyre neki, mint embernek joga van. És t. ház, ha már előhozatott a kert-kérdés, constatálni kivánom, hogy a sajtó és a családok nyilatkozatai szerint, a mennyiben én hallottam és tudom, épen azok a családok, a kiket tisztességesekül kell felvenni, veszik e megnehezítést nagyon zokon. Az az úgynevezett pómép, melyre leginkább történt czélzás, egészen más természetű. Azt egy kerttől sem belépti jegygyei, sem semmi mással visszatartani nem lehet. Magam is tiz éve lakom egy kertben és nagyon is jól tudom, mik történnek abban a kertben. (Derültség.) Hanem constatálni való tény az, hogy Budapest város mortalitása kivált a gyermekvilágban óriási nagy és hogy három tényező az, melyre az főképen reducalható: az első a rossz levegő, a második a rossz viz, a harmadik a mozgás hiánya. És Budapest városa, midőn építkezési és berendezési terveit megcsinálta, elfeledte, hogy síkságon fekszik, hogy mennél több parkot kell létesítenie, hanem csak arra gondolt, hogy a házakat egymás hátára és a közönséget a tiszta lég szívásától systhematice elzárja. Már t. ház, ha arról van szó, hogy culturára van szükség és arról, hogy a mortalitás csökkentésére mindent meg kell tenni: én tiszteletben tartom a jogi szempontot, de a méltányossági szempontot is és nem kivánom azokat, a kiknek jó levegőre van szükségük, elzárni onnan,- a hol azt egyedül találhatják. Mert a kik a tisztességes embereket csak azokban látják, kik sétálni bármikor ráérnek, nem fogják jól föl a fővárosi érdekeket. Vannak iparosok, kereskedők, hivatalnokok nagy számmal, kiknek az üdülésre, mely egészségük fentartására szükséges, rövid idejük van. Ezek nem rándulhatnak ki, ezeknek minden kertbe való belépést meg kellene könnyíteni, nem pedig megnehezíteni. T. ház! Ha már ez irányban felszólaltam, felhozom még, hogy kivételével a városliget bizonyos területének, hol szabad a belépés, Budapest városának minden ily intézetében, mindenütt csupa visszautasítás történik, igy az egyetem fűvész-kertjében is, szóval minden ily helyen az által, hogy a padok bérbe adatnak, ugy hogy a szegény ember azokon a helyeken egyáltalában meg sem pihenhet, hacsak a puszta gyepre le nem heveredik. Ez okozza azt, hogy a mi egyáltalában az üdülést illeti, a fővá-