Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

HERMAN OTTÓRÓL ÉS A KÖNYVRŐL

Végezetül szólnunk kell még Herman Ottó széleskörű közéleti tevékenységéről is. Nemcsak a tudományok több ágát művelte kimagasló szinten, hanem a közélet számtalan aktualitása felkeltette érdeklődését. Már említettem az 1885-ös országos, valamint az 1896-os világkiállítás szervezésében és rendezésében végzett tevékenységét. Ezt megelőzően, már az 1870-es évek elejétől több helyi, főként a házi- és a kisiparokat, valamint a népművészetet bemutató kiállítás rendezésében működött közre. Jelentős szerepet vitt a középkori magyar szőlészetet tönkretevő kór, az ún. filoxéravész felismerésében és a védekezés szorgalmazásában. Tanulmányozta kutatását a helyszínen, harcolt a parlamentben, újságokban és szakmai orgánumokban, s a kormány megbízásából tagja volt az ún. Filoxéra Bizottságnak is. Az ő tanácsára alakították ki hazánkban a homokos tájakon is a szőlőültetvényeket. Herman Ottó nevéhez fűződő a modern természetvédelem gondolatának felvetése. 1906-ban, magyar és német nyelvű füzetet jelentetett meg A madarak és fák napja Magyarországon címmel. Ebben adta hírül, hogy szorgalmazására Apponyi Albert vallás és közoktatási miniszter az ország elemi iskoláiban elrendelte, hogy minden évben hívják fel a figyelmet a természet szeretetére és védelmére. 1865-től 1914-ben bekövetkezett haláláig, tehát öt évtizeden át foglalkozott közéleti, illetőleg politikai publicisztikával. Idevonatkozó írásainak száma meghaladja az ötszázat. Kolozsváron a Magyar Polgár számára írt, első radikális politikai cikkeit 1871-ben, a párizsi kommün hatására írta. Pestre költözvén hamar kapcsolatba került a fővárosi lapokkal, írásai elsősorban a Fővárosi Lapok, az Ellenőr, a Függetlenség és a Vasárnapi Újság hasábjain jelentek meg. Jó másfél évtizeden át országgyűlési képviselő is volt, 1879-től Szegeden, majd Törökszentmiklóson, 1893—1896-ig pedig Miskolcon. A parlamentben igen aktív szerepet játszott, számtalan beszédet mondott, mindig elkötelezett gondolatait gyakran írásban is közre adta. Az 1848—49-es eszméket képviselte és hirdette, a kiegyezést nem fogadta el. Önmagára is kegyetlen következetességének hatására a hatalomtól közhivatalt nem fogadott el, még a Magyar Tudományos Akadémia tagságát sem, amelyre az akkori főtitkár, a költő Arany János is próbálta rábeszélni. Hű híve volt Kossuth Lajosnak, mint már említettem, többször váltottak levelet, illetőleg számkivetetettségében többször is felkereste. 1894-ben a kormányzó hamvainak hazahozatalakor, illetőleg budapesti temetésén 1894-ben a szónokok között is megtaláljuk Herman Ottót. Herman Ottóról igen sokat írtak. írtak a természettudósról, az etnográfusról, nemzetközi bonyodalmakat is keltő régészeti publikációiról, a modern természetvédelem hazai megteremtőjéről, illetőleg közéleti és politikai tevékenységéről. Még a legutolsó évtizedben is jónéhány tanulmány jelent meg róla; mostanság jobbára itt-ott megőrzött levelezését dolgozták fel, újabb- és újabb adatokkal szolgálva kapcsolataira és sokrétű tevékenységére. Politikai tevékenységét is többen értékelték; itt említhetjük monográfusait, illetőleg másokat is (pl. Veres L. 1975.). Mindazok, akik Herman Ottó politikai tevékenységét vették forrásul — szinte kivétel nélkül — legtöbbször az első indulatában hirtelen megírt írásaiból vonták le általánosító következtetéseiket, amelyeket aztán a szerzők írásról írásra továbbadtak. Ezek természetesen tartalmaznak részigazságokat. Mindenki tudta, hogy négy parlamenti időszak alatt, mintegy 15 éven keresztül, megválasztott képviselőként tagja volt a magyar képviselőháznak, ahol számos beszédet mondott. Beszédeiről akkor hírt adott a napi sajtó, s az országházi tudósítások; ezeket egy időben Mikszáth