Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

intézkedésben sem rendet, sem irányt nem látok. Az egész eljárásban, a mely a földmívelési ministeriumban ez irányban folytattatott, valóságos kapkodás és rendszertelenség nyilvánul. A midőn ezt kimondom, érzem, hogy kötelességem az, miszerint ezt be is bizonyítsam. (Halljuk.) Az 1880. évi I. t.-cz. 5. szakaszának 5. pontja kötelességévé teszi az illető kormányoknak, a melyek az illető convectiót aláírták, hogy a baj állásáról és az inficiált területeken a philloxera ellen tett intézkedésekről, szóval az egész eljárásról egymást időközönként értesítsék. Ennek a pontnak fontosságát senki kétségbe nem vonhatja, mert hisz ez szolgál alapjául a kölcsönös felvilágosításoknak és ez felette szükséges a rendszabályok foganatosítására. Tudtomra a külügyministerium által csak egyszer közöltetett ilyen értesítés a baj állásáról és a tett intézkedésekről és pedig történt ez olyan felületesen, hogy Ausztria fő czíme alatt Horvátország foglaltatik, egy alczím alatt pedig megemlékszik Magyarországról is. Azóta semmiféle hivatalos tudósítást nem láttunk hivatalos formában, kivéve azt, a mi a napilapokban látott napvilágot. Mi t. ház, ma nem tudjuk azt, hogy mennyi az [96] inficiált térület összege? Az én számításom szerint jelenleg már '3000 hold inficiáltatott. (Felkiáltások a szélső balfelől: annál több is!) Mi láttunk oly kapkodást, oly önkényes eljárást e kérdésben, a mely ritkítja párját. A midőn pl. a törvény egyenesen azt rendeli, hogy magát a minister szakemberekkel körülvegye és azok szaktanácsát vegye igénybe, a tapasztalat azt mutatja, hogy ezzel szemben ép ellenkező történt. Én azt kérdem a t. minister úrtól, hogy mely szakbizottság ajánlatára küldött ő ki egy szakembert Amerikába, hogy ott amerikai szőlővesszőket vásároljon. Hiszen mikor a t. minister ur magát arra elhatározta, hogy ezen kiküldést megtegye, akkor már tudva volt, hogy nem az amerikai cultivait szőlővesszők, hanem az elvadult szőlők azok, a melyek a phylloxerának ellenállának. Maguk a francziák belátták, hogy nem szükséges Amerikába kiküldeni ilyen szőlővesszők bevásárlására, mert ott van a Busch-féle czég, mely ellátja ugy Francziaországot, mint a többi országot az Amerikában vadon termő szőlővesszővel és maggal. Tehát minek volt az a kiküldetés. Igaz, hogy én a hírlapokban olvastam, hogy ezen működésnek eredménye 108,250 darab szőlővessző és egy bizonyos mennyiségű mag. Az én kimutatásomból kitűnik az, hogy a Nedeczky-féle útból mindössze csak 5,585 darab sima vessző került a kisérleti állomásra, egy kis dobozban pedig mag; a többi vessző pedig a 108,250 darabból megrendeltetett levél útján Buschnál, mint a hogy az történik Francziaország részéről is. Ezenkívül 23,000 darabot külön Franczaiországból már ott tenyésztett ellenálló vesszőket hozattak be. Mert ha nem hozatták volna be, a kisérleti állomás egyátalán meg se kezdheti működését. Azután kaptak Marburgból 4000 darabot. Mindezt kérdezősködésemre levél útján kitudtam, hogy mennyi jött egyátalán a kisérleti állomásra. Ebből kitetszik, hogy a Nedeczky utazásának költsége voltaképen kidobott pénz. És hogy az, ezen feltevésre feljogosít az is, hogy egy futólagos, felületes jelentésen kivül, melyben az volt elmondva, hogy Nedeczky ott járt, összeköttetést szerzett, visszatért, más jelentést a mai napig sem olvastunk, pedig azóta sok idő telt el a nélkül, hogy Nedeczky utazásának teljes eredményét azokkal, a kiket érdekel, tüzetesen tudatták volna. Szerveztetett országos bizottság, tervbe van véve évek óta — magam indítványoztam először — egy akadémiai bizottság, magában a költségvetésben a tétel avval kezdődik, hogy „Akadémiai és központi phylloxera-bizottság." de kérdem a t. minister úrtól, hol van az az akadémiai bizottság? Vajúdik évek óta egy kanapéprocessus miatt, minthogy a minister ur nem tud felemelkedni oda, hova a franczia kormány felemelkedett, hogy azt mondja az ő akadémiájának: Én évenkint ekkora és akkora összeget bocsátok rendelkezésedre és philloxera-ügyben teendő kísérletekre és az akadémia az összeg hovafordításáról és az experimentumok sikereiről jelentést tesz. Holott a minister ur — a mennyire legalább én tájékoztatva vagyok — magának ugy az országos phylloxera-bizottságban, mint az akadémiai bizottságban is oly fölényt igyekszik tulajdonítani, mely azután a gyors munkálkodást legnagyobb mértékben akadályozza. Mert ugy állítani fel a dolgot, hogy a tudományos akadémia bizottsága minden egyes tételre nézve külön érintkezésbe tegye magát a miniseriummal, a ministerium azután a jelentést tegye át a bizottsághoz: ez a processus nem arra való, hogy ily imminens nagy veszedelemmel szemben sikerrel lehessen működni.