Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

A kisérleti állomás oly eljárást követ, melyet én felfogni nem bírok. Az országos bizottság 1881. augusztus 23-kán tartott ülést. Az első ülés jegyzőkönyve megvan, de azután a második ülés jegyzőkönyvét, mely a pontozatokat, az intézkedéseket, a munkatervet foglalja magában, a mai napig sem tudtam megkeríteni, noha iparkodtam mindenkép, fordultam a kísérleti állomás főnökéhez, de a jegyzőkönyvek hol és miben létéről felvilágosítást adni nem tudott. Az akkori hírlapi tudósítások szerint azonban az határoztatott el, hogy kísérleti telepek állíttassanak fel Farkasdon és Tahitótfaluban. Mindkettő valóságosan tökéletesen alkalmas, de a mi később történt, annak nyomát jegyzőkönyvekben hiában kerestem, hírlapi közleményekben, mikép jutott a kisérleti állomás Szendrőre. Az egyetlen válasz, melyet azok tudtak adni, a kik érdeklődtek, az volt, hogy azért tétetett a kisérleti állomás Szendrőre, mivel Szendrő a Hegyaljára nézve mértékadó. Bocsánatot kérek, a ki a Hegyalját ismeri, a ki a geológiai és tenyészeti viszonyokat ismeri és Szendrő fekvését is ismeri, tudja, hogy Szendrő nem mértékadó a Hegyaljára nézve, mert Szendrő harmadkorbeli mész-képleten fekszik, holott a Hegyaljának becse épen ezen speciális talajminőségben, ti. a trachytban fekszik. Ugy vagyok értesülve, hogy Szendrő tulajdonosával Gr.Csáky László képviselő úrral megköttetett a szerződés 15 esztendőre az iránt, hogy ott ezen idő kisérletek tétessenek. De Szendrő absolute nem alkalmas a kisérleti állomás számára, kivált a Hegyaljára vonatkozólag. Ha az volt a kiindulási pont, hogy irányadó helyen állíttassák fel az állomás, akkor oly helyeken kellett volna felállítani, a melyek becses borászati vidékekre nézve fontosak. Sokkal jobb lett volna kisérleti állomást felállítani Tahitótfaluban, [97] vagy pl. az Érmeiléken, a Balaton vidéken, vagy a budai hegységben. Ezek irányadó helyek. De hogy Szendrőn mit keres a kisérleti állomás, azt nem tudom felfogni. Nem találtam annak nyomát, hogy ez valamely bizottság ajánlatán alapulna. A kísérleti állomást, mint talán méltóztatnak emlékezni, a t. minister urnák annak idejében én indítványoztam. Annak berendezését és szükségleteit két bizottsági tag segélyével ki is dolgoztuk és a t. minister umak be is nyújtottuk. Én megbizom abban, hogy a kisérleti állomás jelenlegi főnöke valósággal az az ember, a ki a feladatot megoldani képes. Nem mondom, hogy ana képes, miszerint a vészt megszüntesse, de hogy mindazt megteszi, amit a tapasztalat és a tudomány haladása rendel, az iránt tökéletesen meg vagyok nyugtatva. De én kívánnám már látni a kisérleti állomás jelentését az iránt, hogy mi történt, mennyire van. Mert a mi csak a hirlapokban közöltetik, az nem elégséges az érdeklődő közönség tájékoztatására. A borvidékek birtokosai rettegnek a vésztől. Azokról, a miket a kormány kezdeményez, csak sovány hirlapi kivonatokból értesülnek. Nincs semmiféle közeg, mely a közönséget behatóan tájékoztatná. S aztán a mire én mindig, a mióta a philloxera Magyarországon felmerült, kiváló súlyt fektettem, a mit minden alkalommal előhoztam, az, hogy itt most már csak az amerikai fajok cultiválása, az azokkal való kisérletezés van napirenden s hogy ez nem helyes. Mindjárt kezdettől fogva kívántam, sőt tervezetet készítettem, mely egy igen előkelő tudományos társulat közlönyében megjelent, hogy tegyünk kísérletet az amerikai fajokkal, de tegyünk egyszersmind hazai becses fajokkal is; mert, valamint elfogadom azt, hogy az amerikai elvadult szőlő úgy átalakul, hogy a philloxera támadásának ellenáll, ugy nincs kizárva az a lehetőség, hogy hazai becses fajokkal kísérleteket téve egy oly eljárást fedezhetünk fel, a mely az ellentálló képességet fokozza. Hogy ez ne legyen csupa frázis gyanánt kimutatva, a t. túloldal részére én egy concret esetet vagyok bátor az érdeklődők figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Tudvalevő dolog, hogy a philloxera főfészke Pancsova, melynek területe a philloxera által egészen el van lepve. Én e területet kétszer is bejártam s ott egy birtokost találtam, ki rendes szőlőgazda volt és szőlőjét négy táblára osztotta fel, minden táblában külön fajt művelvén. Egy táblában kadarka volt, a többi 3 táblában fehér fajok és az úgynevezett Stein-schiíler. Mikor másodszor látogattam meg a területet, a kadarkán kivül a többi 3 tábla tökéletesen tönkre volt téve. Ez történt évek előtt 1879-ben. Én a philloxera kisérleti állomás főnökét figyelmeztettem s felkértem, menne Pancsovára, mert véghetetlenül érdekes, hogy megtudjuk, hogy a kadarka-tábla hogy viseli magát ma is, a philloxera-lepett terület tőszomszédságában; a t. főnök azonban el lévén foglalva egyebekkei, mai napig sem mehetett Pancsovára s így kénytelen