Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

II. A POLITIKUS HERMAN OTTÓ

véleményét: „... a franczia akadémiába csak olyan tudósok jutnak be, a kik maguknak már nagy érdemeket szereztek az irodalom és a tudományosság terén, holott a magyar tu­dományos akadémia tagjainak nagy részét — hogy magyarosan fejezzem ki magamat, — hozómra választják, azon reményben, hogy az akadémiába beválasztott tagok óriási nagy működést fognak kifejteni, mert megadatik nekik az alkalom." Nem fogadta el azt az ál­lítást sem, hogy az akadémia segíti más tudományos társaságok fejlődését:,,... miért ala­kult a természettudományi, földtani, történelmi és más társulatok egész sora? Azért, mert az akadémia nem nyújtott alkalmat arra, hogy szabadon, a tudomány kövtelményei szerint gyorsan működhessenek az illető tudomány szakterén." Hátrább hozzáteszi még a követke­zőket is: „... bizonyos tekintetben Entreprise des pompes funebres-féle intézmény, mely a maga tagjairól igen ékes és terjedelmes necrologokat tart." Herman Ottó szerint az akadémia célja „nemzeti missiót" teljesíteni a tudományosság terén, valamint tudományos könyvek és sorozatok kiadása volna [KN. 1887—92. XII. 268—270.]. Még képviselőségének első évében több kísérleti állomás létesítését javasolta. 1880. áprilisában vetette fel egy ,földmívelési, borászati és szőllőszeti kísérleti állomás" felállítását. Az európai intézményrendszerre hivatkozott, pl. a Karlsruhei osztrák és a vi­lághírű „cemicus Dumas" vezette francia szőlészeti kísérleti állomásra [78—81:7.]. Javasla­tára később is többször visszatért, folyamatosan hangoztatta annak céljait: a korszerű eljárások és gépek terjesztését, illetőleg a magyar termékek exportját, elsősorban a tájjellegű nemes borok folyamatos vizsgálatát és minőségének folyamatos megőrzését. Az Európa és hazánk kiterjedt szőlőterületét a 19. század utolsó harmadában egy irtózatos kór, a filoxéra puszította. Ennek hatására a történelmi borvidékek mindegyike szinte teljesen elpusztult. A filoxéra elleni védekezés egyik élharcosa volt Herman Ottó mind a parlamentben, mind pedig a közéletben [Szabadfalvi J. 1996b.]. A filoxéra elleni védekezés megszervezésére ún. filoxera-állomások hálózatát hozták létre. A szendrői (Borsod m.) és a Szentendre melletti Tótújfaluban létesített állomások telepítését folya­matosan kifogásolta, az elsőt azért, mert azt inkább a tokaji borvidékre kellett volna tele­píteni, a másikat pedig azért, mert akkor telepítették oda, amikor még a budakörnyéki borvidéket nem támadta meg a filoxera-vész [81—84:35.]. Ugyancsak 1880. áprilisában emelte fel szavát a már tíz éve működő Földtani In­tézet munkájának segítése érdekében. Elsősorban azt szorgalmazta, hogy az intézet által készített — ahogyan ő fogalmazta — „kitűnő szép térképei"-t ki tudják adni [78—81 :!.]. Még ugyanannak az évnek az őszén ismételten javasolta a 2000 forint megszavazását a térképek kiadására [78—81:13.]. A közlekedési tárca 1885 évi költségvetésének tárgyalása alkalmával beszéde érde­mi részét a következőkkel kezdte: „Én, t. képviselőház a hydro graphiai intézetre vonat­kozólag nem először szólalok fel..." Az intézet felállítását először a nagy szegedi árvíz kapcsán vetette fel, azt hangoztatván, hogy a folyók árvízvédelme megoszlik a helyi ön­kormányzatok és az ún. folyammérnökségek között, s mivel ezek nincsenek egymással kapcsolatban,a folyók vízszintjének emelkedését nem tartja nyilván egységes szervezet. Javaslatát így foglalta össze: „Szükségünk van egy hydrographiai intézetre, mely Ma­gyarország topographiai és meteorologicus viszonyai és jelenségei szempontjából ipar­kodjék az alapot megteremteni" [84—87:5.]. Az intézet szükségességét a későbbiekben is többször szóbahozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom