Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
II. A POLITIKUS HERMAN OTTÓ
Alföldre kell telepíteni: „Megengedem, hogy a magyar alföldön a kulturális viszonyok mostoha voltánál fogva ma még lehetetlen volna oly egyetemet alapítani..." A felvetett állításra megadja a választ is: „... a nép szellemével fejlesztendő az intézet; és a kölcsönös nyomás következtében, fejlődnék a magyar szellem a tudományokban." Hírt ad arról, hogy a kolozsvári egyetem „a kisebbségben lévő magyarság" intézménye, s pillanatnyilag ez veszi fel az Alföld tanulni vágyó fiatalságát, „s az alföldi elem a magyar szellemet hozta be a kolozsvári egyetemre..." Herman Ottó mindenképpen ellene volt a kultuszminiszter tervének, mely szerint a harmadik egyetemet Pozsonyba kellene telepíteni [78—81:5.]. A 19. század utolsó harmadában szólássá vált „harmadik egyetem" ügye még többször került a parlament plénuma elé. Herman Ottó mindig megszólalt, érvelt, sőt hadakozott, így pl. 1884. április 26-án, 1886. február 8-án és 1895. február 26-án is. Herman Ottónak további javaslatai is voltak az új tudományegyetemek létesítésére. 1895. február l-jén javasolta a következőt: „... Debrecenben állíttassék fel egy protestáns egyetem... Állítsanak fel egy protestáns egyetemet, sőt állítsanak fel akár még három ilyen és protestáns egyetemet" [92—97:25.]. 1880. november 27-én a budapesti egyetemen újabb természettudományi tanszékek ügyéhez szólt hozzá. Ellenzéki képviselőként már beszéde elején rendszeresen bejelentette, hogy nem fogja megszavazni a törvényjavaslatot. Ez esetben másként tett: „... át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy Magyarország jövőjét anyagi és szellemi előhaladásban keresheti csupán ... ilyen dolgok költségéhez mindig szívesen hozzájárulok." Csupán a fejlesztés tényével ért egyet, a konkrét javaslattal már nem. Azt hangoztatta, hogy újabb növénytani (növényfiziológiai) tanszék helyett egy „palaentologiai tanszéket" kell létesíteni, „egy modem egyetemen sem állattant, sem növénytant nem lehet sikerrel tanítani palaentologia nélkül..." Véleménye szerint a növénytani tanszéket kell jól felszerelni és akkor az képviselheti a növényfiziológiát is. Bécsi egyetemi példákkal érvelt, majd véleményét határozati javaslatként a ház elé terjesztette [78—81:15.]. Az 1882. évi vallás és közoktatási tárca költségvetése kapcsán nagy beszédet mondott az egyetemek általános helyzetéről és oktatási gondjairól. Általánosnak mondta, hogy igen kevés a hallgatósághoz a tanárok száma, kifogásolta a vizsgarendszert és nagynak tartotta a magyar fiatalok számát, akik külföldi egyetemekre járnak. Hosszan elemezte a tandíjak és vizsgadíjak mértékét [81—84:9.]. Szinte ugyanezeket a problémákat feszegette egy öt évvel későbbi beszédében is: A budapesti egyetem helyzetét azzal érzékeltette, hogy a heidelbergi egyetem fennállásának 500 éve ünnepségeire a magyar egyetem meghívást sem kapott. Kifogásolta, hogy a tanárok nagy része nem foglalkozik tudományos tevékenységgel: „A budapesti egyetemen tényleg vannak tanárok, kik soha irodalmilag életjelt nem adtak magukról." A tudományos közlemények és tanulmányok minősítik az egyetemi oktatókat. Szóvá tette itt is a tudományos szaknyelv magyarságát és stílusát. Követendő példának Darwin és a német Helmholz kiemelkedő nyelvezetét említette. Úgy vélem tanulságos idézni idevonatkozó sommás véleményét: „Én constatálom azt, hogy talán öt vagy hat kivétellel nincs Magyarországnak magasabb tanintézeténél tanára, kinek valami fogalma volna arról, hogy a magyarság a régi Bugát előtti időben komolyan és behatóan foglalkozott tudományos irodalommal, hogy ez a tudományos irodalom a korhoz képest valósággal a színvonalon állott... [84—87:39.].
