Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
II. A POLITIKUS HERMAN OTTÓ
Az országban élő nemzetiségek viselkedéséről így nyilatkozott: „... a legújabb időkig pactálások, ígéretek és egyebek révén csak szarvakat növesztett a nemzetiségeknél, hogy bökjék azokkal a magyar nemzet legszentebb jogait..." Több beszédében is azt hangoztatta, hogy a nemzetiségek nyelvük mellett tanuljanak meg magyarul is. Az iskolákban is tanulják anyanyelvüket, de az oktatás magyar nyelven történjék. Foglalkozott, a már elfogadott nemzetiségi törvény végrehajtásával és érvényesülésével. Herman Ottó elsősorban arra mutatott rá, hogy azt a magyarság ellen fordítják: következésképpen a törvény revízióját is felvetette, miközben utalt első királyunk idevonatkozó, bölcs tanácsára „... mely vezette egykor Szent István tanácsosait, a kik imbecilitást mondtak arra a nemzetre, mely csak egynyelvű." A felbujtónak pedig a monarchia vezető hatalmát tartotta. Ebben a szituációban kell megítélni a Herman Ottó-i szemléletben és politikában Ausztria és Magyarország, Ausztria és a magyarországi nemzetiségek, a magyarság és a nemzetiségek viszonylatát. 5. Liberalizmusa és baloldalisága A monarchiáról, az államról, a társadalomról és a dualizmus politikai korlátairól igen sokszor fejtette ki véleményét. 1884. december 4-én [84—87:2.] pl. így nyilatkozott: „Én a magyar társadalomban is egy beteg szervezetet Iátok és minthogy az állam maga a társadalomból áll, a társadalom egyes emberekből..." Majd meghatározta célját: „Azokkal definitiókkal foglalkozzam, melyek több képviselőtársam részéről a társadalom, állam, liberalismus, reactio czímén itt előhozattak." Ellene mond mindazoknak, akik egy határozottabb és bürokratikusabb államban látták a megoldást: „Hanem ha úgy vesszük fel a dolgot, mint van, hogy több nemzetiségből álló állam, akkor az államhatalom érvényesítése nem abban áll, a mint ő conetemplálja. ... Én itt is azt mondom, hogy a hatalom egy kézbe összpontosítása, a hatalommal való nyomás, hanem az institutióknak teljes szabadelvű alapon való fejlesztése az egyedüli, mely ily társadalomból egy erőt, egy hatalmat teremteni képes." Hivatkozott az Egyesült Államok és Svájc példájára, majd hátrább így folytatta: „Az én liberalismusom nem az, mely a társadalom pillanatnyi bajai következtében mindjárt hajlandó reactionarius rendszabályoknak, bár ideiglenesen való behozatalára. ... Az én liberalismusom tisztelt ház, az egészen észszerűen meg van magyarázva; mi a szabadelvűség? mi a liberalismus? Folytonos haladás a több szabadság, több egyenlőség, a több testvériség felé, soha egy lépést sem retrográd tenni, az a valóságos liberalismus, ehhez mérem a társadalomnak és az államnak összes intézményeit, a közélet minden megnyilvánulását. ..." Herman Ottó liberalizmusa nemcsak elvek hangoztatásában nyilvánult meg, rendszeresen érvényesítette politikai megnyilvánulásaiban is. Kimutatható ez a vallásgyakorlással, az iskolázással és a nemzetiségekkel foglalkozó írásaiban is. Kimutatható pl. más területeken is, így pl. a szabad ipargyakorlás esetében is [1882. XII. 12. KN. 1881—84. VIII. 162—164.]: „Európa-szerte meg indult egy nagy mozgalom, melynek jelszava volt:
