Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE
megfogalmazást ajánlotta (KN. 1884—87. XI. 89.). Május 8-án pedig a „Népfölkelésről szóló törvényjavaslat általános vitájában kért szót [30], azt hangoztatván, hogy „nemcsak Magyarország népét, érdekét érinti, hanem érinti egyszersmind az emberiség legszentebb jogát, legnagyobb szentélyét, a családi tűzhely sérthetetlenségét támadja meg." És mivel a monarchia másik fele már megtárgyalta s az „ott felmerült kérdés, hogy az elpusztult családapák árváinak és özvegyeinek vajon mi sorsuk lesz. Azt mondják, majd gondoskodás fog történni az árvák és özvegyekről" (KN: 1884-—87. XII. 7—9.) 1886. október 13-án két interpellációt nyújtott be, mindkét esetben igen fontos ügyben: Egyrészt a közös hadsereg ügyében; itt azt igyekezett bizonyítani, nem mindegy, hogy az osztrák császár és a magyar király áll a nemzeti hadsereg élén [31]. Félelmetesnek tartotta Európa államainak fegyverkezését: „az egész világrészt voltakép egy nagy kaszárnyává alakítsák át, hogy minden polgári munkát, minden polgári törekvést, minden culturális intézményt egynek rendeljenek alá: egy molochnak, melyről azt mondják, hogy ez a hadsereg, ebben van a jövő, ebben van a dicsőség". A mellett igyekezett kardoskodni, hogy a perszonálunióban két független hadseregnek kellene lennie, amely egymással szövetséget köt (KN. 1884—87. XIII. 241—246.). A másik: inerpellációjában a járványos betegségek, különösképpen a kolera megelőzésének lehetőségeivel és fontosságával foglalkozott [32]. A konkrét példáit Szegedről vette (KN. 1884—87. XIII. 253—255.). Az 1884—1887 közötti ciklus utolsó évében, tulajdonképpen félévében még több mint tíz parlamenti beszédet mondott. Tekintsük át ezeket is. 1887. január 17-én az éves költségvetés általános vitáján átfogó elemzést nyújtott az ország gazdasági és társadalmi helyzetéről [33]. A beszédből itt kiemelni semmit sem tudok, annak jó részét közlöm. Ellentmondásai ellenére is az egyik sommázata Herman Ottó gazdasági és társadalmi nézeteinek (KN. 1884—87. XIV. 41—45.). Január 28-án elmondott beszédében [34] a büntetésvégrehajtási intézmények tárgyalásánál a statisztikai adatok helyett a következőket kérte számon: „... hanem felvilágosítást a felől is, hogy a javító intézeteknek milyen hatásuk van magukra a fegyenczekre, a kik büntetésbe estek és onnan kiszabadultak... Én egész őszinteséggel kimondom, hogy a javító rendszerben nem hiszek oly általánosságban, minőben most azt az álhumanismus feltüntetni iparkodik." A társadalom erkölcseit kell javítani „a javítás módját csak egy formában képzelhetem és pedig a cultura, különösen a népoktatás fejlesztésében." Másik mód az ország gazdasági stabilizálása és a nyomor megszüntetése. Mint mondta az éhség viheti rá az embert arra, hogy lopjon. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a jogos társadalmi védekezésnek, konkrétan a kirótt büntetésnek mindig arányban kell lennie a vétséggel (KN. 1884—87. XIV. 299—300.). Az országház építése az 1887. évi állami költségvetés során vetődött fel; természetesen ezt sem hagyta szó nélkül [35]. Szinte természetesnek tűnik, hogy a takarékosságra hivatkozva ezt a javaslatot sem támogatta. Érvei a következők voltak: „Én nem hiszem azt, ez ellen protestál az egyszerű józan ész, hogy népek alkotmányának fényét és dicsőségét czifra épületek alkotják meg". Beszédéből azt is megtudjuk, hogy milyen épületek álltak a parlament helyén: „... a hol most virágzó iparvállalatok, malmok vannak lebontják, hogy az országház közül semmi más csak fényes paloták épüljenek." Idézte Andrássy Gyula korábbi miniszterelnök elképzelését az épületről: „Oly épület álljon a Duna-parton, hogy midőn az alsó nép hajójával felfelé evez, abban bámulja meg a magyar kormány szilárdságát, fényét" (KN. 1884—87. XIV. 312—313.).
