Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

egyáltalában a fővárosban felállított egyetemeket soha sem sugározzák vissza voltaképen a nemzeti szellemet, és pedig azért nem, mert azoknak mindig bizonyos fokig cosmopoliticus jellegük van." Szerinte a bécsi egyetemet a pozsonyi nem fogja tudni ellensúlyozni. Egyébként is elsősorban az orvostanhallgatók látogatják az osztrák főváros egyetemét. Ennek a folyamatnak a megakadályozására azt javasolja, „hogy csak szigorú nostificatio után léphessenek Magyarországon a gyakorlat terére". Mindezek után az egyetemek általános gondjai közül vet fel néhányat, pl. a fizetéseket és egyéb jövedelmeket, a „tanpénzrendszert", a vizsgarendszert stb. (KN. 1884—87. IX. 45—49.). Egy nappal később, tehát február 9-én Herman Ottó a kolozsvári egyetem gondjairól értekezett [25], elsősorban a jogász hallgatók doktoráltatása körül kialakult problémát vetette fel (KN. 1884—87. IX. 58—60.). A törvényhatóságokról szóló törvényjavaslat tárgyalása kapcsán, 1886. március 3án Herman Ottó egy Máramaros megyei eset kapcsán, általánosítható vonatkozású interpellációt nyújtott be [26]. Azt tette szóvá, hogy Mihálka László megyei alispán összejátszott korrupt hivatalnokokkal és szabálytalan erdőírtásokra adtak ki engedélyt, s amelynek a hasznából maga is részesedett. Az ügy sajtópert, majd országos botrányt eredményezett. Mindezekre hivatkozással Herman Ottó konkrét kérdésekben megfogalmazott interpellációt nyújtott a miniszterelnökhöz és a kormányhoz (KN. 1884—87. IX. 339—342.). A Máramaros megyei közügyekkel kapcsolatos interpellációra adott miniszterelnöki választ nem fogadta el. Arra igen részletesen és tartalmasán válaszolt 1886. március 13-án [29]. Azt állította, hogy a miniszterelnök azokat kérdezte meg, „a kik ellen a megyének egy tekintélyes része vádakkal lép fel..." Hátrább így folytatja: „a t. miniszterelnök úr válasza alkalmas arra, hogy olajat öntsön a lappangó tűzre." Szóvá tette azt is, hogy a szolgabírák 30 olyan embert, akik egy folyamodványt aláírtak, megfosztották szabadságuktól. Konkrét adatot említ a galíciai zsidóság bevándorlására: „Máramaros megyében az utolsó időben a lengyel zsidóság megötvenszeresedett", az illegális fakereskedelemmel pedig ők foglalkoznak. Megemlíti továbbá, hogy Mihálka László, a miniszterelnök által megvédett alispán áll az orosz nacionalista mozgalmak mögött is (KN. 1884—87. XI. 234—239.). Jó két hónap múlva ismét visszatért a Máramaros-megyei helyzetre (1886. május 24. KN. 1884—887. XIII. 255—258.). Itt már arról ad számot, hogy „a harcz, mely Máramaros megyében folyik, összeütközés a megye közösségének nagy része és a megye intelligenciájának bizonyos része között, és hogy ez az összeütközés visszavezethető ... a megye administratiójában mutatkozó nagy bajokra, sérelmekre, megbízhatatlanságára." 1886. tavaszán Herman Ottó több közigazgatási vonatkozású problémával foglalkozott a képviselőházban. A közigazgatás szervezetében tervezett centralizációs elképzelések ellen tiltakozott március 12-én elmondott beszédében [27], „Minden centralisticus igyekezet, a melyet az államra ráerőszakolni, vagy amelyre az államot rávenni akarjuk, nem egyéb, mint a mechanica princípiumának gyakorlati meghamisítása, vagyis annak a társadalomra való rátukmálása... a cenralisatiónak csak egy értelme van és ez az, hogy ugyanazon mintába kívánja beleszorítani az egész ország közéletét..." (KN. 1884—87. X: 96—101.). Április 5-én tiltakozott a „törvénytelen ágyból származó gyermek" törvénybéli kifejezés ellen [28], s helyette a „törvényes házassági köteléken kívül született gyermek"