Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Halljuk! a szélső baloldalon.) Ma gróf Apponyi Albert fájdalmasan érzi magát érintve az által, hogy Grünwald Béla hiányzik mellőle. Hát tekintsen szívébe és gondolja el, hogy mi vitte a kétségtelenül nagy tehetségű embert a párisi morgueba. (Mozgás. Egy hang bal felől: Ez már Ízléstelenség!) Én úgy tudom, hogy azt irta, hogy a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslatot nem kell elfogadni. (Nagy mozgás és felkiáltások bal felől: Nem így van!) A ki az ő művét Széchenyi Istvánról olvasta tudja, hogy ott meg vannak érintve azok az okok, el van tárva az a lélektani processus, a mely Széchényit az öngyilkosságba vitte. (Nagy mozgás bal felől.) Ez a kétségbeesés volt a felett, hogy azon reformok, melyeket ő indított meg, a melyeket ő indítványozott és a melyekért ő küzdött, helyesek-e vagy nem? Nem lévén meggyőződve azok helyességéről, tépelődésben ide és oda hánykódott és ez a tépelődése volt az, mely őt a kétségbeesés karjaiba vetette. (Mozgás bal felől.) Ha valaki, mint Grünwal Béla, következetességgel, kitartással egy igazán irradiationalis rendszert követve, képviselőtől képviselőhöz járva, iparkodik mindenkit, az egész társadalmat meggyőzni arról, hogy a kinevezési rendszer az egyedüli jó, azzal az éles ésszel melylyel bírt: akkor, mikor a régi Magyarország történetét letárgyalta, mikor Széchényi István életét megírta, a mikor közel volt ahhoz, hogy betetőzze a nagy irodalmi épületet, kezdett foglalkozni a 40-es évek mozgalmával mikor Kossuth Lajos jellemzésére akart reátémi, nem villanhatott- fel lelkében az a gondolat, hogy a kinevezési rendszer, a melynek — igaz — addig híve volt, hátha hibás, hátha káros következményű lesz a hazára nézve, s a nemzetet szerencsétlenségbe dönti? 1887—1892. 18. A vasutak államosításáról 1891. június 24. KN. 1887—1892. XXV. 36—38. ... [36] A dolog pénzügyi oldalát fejtegetni nem akarom és nem fogom; de fel akarok lépni bizonyos jelszavak ellen, a melyek hova-tovább mindinkább terjednek, mindinkább átformálják a magyar társadalom egész gondolkozási módját, épen azért ezekben bizonyos veszedelem is rejlik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Eötvös Károly t. barátom csak a múltkor hozta fel a .jogállam" példáját; mi halljuk a „culturállam" jelszavát és van még egy ilyen [37] jelszó, a mely már hosszú évek óta folyton propagáltatik, ez a jelszó pedig ez: „államosítás". Én, t. képviselőház, azt mondom, hogy a hol a viszonyok már odáig fejlődtek, hogy az állam fogalmát substituálják a társadalom tevékenységének helyébe, ott beteg viszonyok uralkodnak. És mindaz, ami közgazdasági és egyéb téren az államosítás címe alatt történik, világos bizonyítéka annak, hogy itt a társadalmat s a nemzetet nem fejlesztjük olyan irányban, hogy önmaga vegye fel a concurrentiát, a maga tevékenységével foglaljon tért ott, a hol önök most mást, mint államosítást emlegetni nem tudnak. Vannak tetszetős indokolások, t. ház; azt mondják, a vasutakat államosítani kell, hogy a kormány abba a helyzetbe jusson, hogy döntő befolyást gyakoroljon a tarifapolitikára; egyáltalán a vasútaknái, melyek közgazdasági szempontból létesülnek, a tarifapolitika rendkivül fontos: ez volna annak az indokolása. De, t. képviselőház, én szeretném tudni, hogy vájjon akkor, ha egyszer „ipari és kereskedelmi" czímek alatt úgy állítjuk fel a tételt, hogy fejleszszük a kerskedelmet egészséges irányokban, például a textil-ipar tekintetében, oly irányokban, a hol az osztrák érdekek összeütköznek a magyar érdekekkel — mert hiszen azt mindenki tudja, hogy Magyarország és Ausztria közt nem érdekközösség, hanem sokban érdekellentét áll fenn — mondom akkor tudni akarom, hogy a t. minister úr tarifapolitikájával hol fog megállni? Hiszen tehetetlen lesz oly hatalmakkal szemben, a melyek Magyarország közgazdasági, ipari és kerskedelmi fejlesztésével legfeljebb annyiban foglalkoznak, hogy Magyarország továbbra is gyarmatszerű helyzetben maradjon, hogy premiumot adjon idegen tartományok iparának, kereskedelmének. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én az államosításnak ezt az örökös hirdetését rendkívül nagy veszedelemnek tartom, mert léptem nyomon azt tapasztalom a társadalomban, hogy ott, a hol egyéni iparkodásnak, vagy szövetkezésnek, vagy egyes kereseti ágak szövetkezetének kellene az actiot kifejteni és egészséges életet fejleszteni: ott már a magyarság nagy része kezdi a kezeit ölébe rakni és azt mondja: államosítani kell, nem gondolva meg