Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

azt, hogy az állam kezébe óriási hatalmat ad, mert az állam itt nemcsak az a fogalom, melyet neki kölcsönözni akarnának, hanem állam és kormány — Magyarországon plane a pártkormány — tökéletesen synonim fogalom. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek után, t. ház, bámulatomat kell kifejeznem a felett, hogy a vita menetében oly könynyedén beszélnek az emberek egy óriási teher átvállalásáról, melynek törlesztése 75 teljes esztendőt vesz igénybe. Hogy letegyek egy perezre arról a hangról, melyet e házban tőlem nemigen szoktak kedvelni: el fogok mondani egy anekdotát, mely arról szól, hogy egy alföldi városban egy 75 esztendős halas kofa vett magának egy hollót és mikor azt kérdezték tőle, „hogy mire való kendnek az a madár?" azt mondta rá ő: „azt hallottam, hogy száz esztendeig is elél, hát meg akarom próbálni, hogy igaz-e?" (Derültség.) És mikor itt a vaskezű minister, Baross Gábor irányában óriási bizalom nyilatkozik, sokszor olyan zamatja van ezeknek a szavaknak, mintha azok, a kik a törvényjavaslatot megszavazták, abban a hitben élnének, hogy 75 év múlva még mindig Baross Gábor fog felemelkedni és győzelemittasan meg fogja mutatni azoknak, a kik 75 év előtt nem szavazták meg a törvényjavaslatot, hogy nem volt igazuk. Én nem tartozom azon optimisták közé és minthogy teljesen meg vagyok győződve arról, hogy nekünk ilyen dolgokkal nemcsak a kor folyása tekintetéből, hanem különös tekintettel arra, hogy mi nem vagyunk önállóak és függetlenek — fájdalom — hogy nem folytathatunk önálló és független gazdasági, sem kereskedelmi, sem ipari életet, tehát politikát sem és hogy mi különösen complicatiok tekintetében nem disponálunk, mert hiszen csupán csak egy phrasissal vehetünk részt a külföldi viszonyok tekintetében való beavatkozásba annyiban, hogy azt mondják: biztosítva van a magyar kormánynak befolyása külföldi ügyekbe is; ily helyzetben és akkor, midőn a gyengülő társadalom maga kezdi áthárítani a reá tartozó tevékenységet a kormányra, mikor államosítást emleget, akkor, t. ház, 75 esztendőre egy majdnem 10 milliónyi évi kiadást, melynek törzse ma lehet talán némileg biztosítva, de mely jövőre biztosítva nincs, elvállalni oly dolog, melyet én sem képviselői kötelességemmel, sem lelkiismeretemmel, sem belátásommal összegyeztetni nem bírok és ennélfogva a törvényjavaslatot nem is fogadom el. De vannak itt más jelek is. Eötvös Károly t. képviselőtársam a közigagatási vitában mondott nagyszabású beszédében rámutatott a vicinális vasútakra; rámutatott egy bizonyos bajra. Majd meg fogjuk látni, hogy az ő állításai hová fognak vezetni. Hát, t. ház, igaz, nálunk nincsenek úgynevezett „vasút-királyok", azok az úgynevezett vasút-királyok, a kik a majdnem teljesen vadonban lévő részeit a világnak okos, erélyes vasúti építkezések által a civilisatio számára megnyerték és a vasúti forgalom által virágzóvá tették. 1887—1892. 19. A nemzeti politikáról 1891. október 22. 1887—1892. XXVII. 186—188. [186] Közbevetve megmondom, hogy a mit kifejezni akarok, saját nevemben fejezem ki s azért én vállalom el a felelősséget bárkivel szemben; megbízásom nincs. Nos tehát, nemzeti politikát intensive, úgy, hogy az valóságos nemzeti politika legyen, csak úgy lehet folytatni, ha minden másra való tekintet nélkül intensive és extensive kizárólag a nemzet érdekeinek szempontjából járunk el, ha nem tartozunk tekintettel lenni sem külön dynasticus érdekekre, sem államok érdekeire, melyek velünk bárminemű kapcsolatban vannak, hanem egyedül az az irányunk és ha meg van erre a lehetőség is, hogy tisztán a magyar nemzet érdekei szempontjából intézzük minden lépésünket. T. ház! Nagyon fognék örülni,ha valaki be tudná bizonyítani, hogy a jelen közösügyes alapon magyar nemzeti politika folytatható; de ez lehetetlen. Én azt állítom, hogy az úgynevezett osztrák-magyar monarchia trónján ülhet bármily fejedelem, bármily alkotmány tisztelő, mint mondani szokás, — az nem indulhat ki soha nemzeti érdekből, csupán dynasticus érdekekből. Nem indulhat ki akként, hogy azt mondja: kedvezni akarok a magyarságnak a többi ország rovására vagy megforítva; hanem csak az összességet tartja szem előtt saját dynasticus érdekei szempontjából. Bárhová nézzünk is, mindenütt ezt fogjuk látni. Ha már