Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
őhaladt, civilisait államai az önkormányzat felé törekednek, rámutat a centralisált, kinevezett tisztviselőkkel rendelkező államokra? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Nincs mit velők vitatkozni!) T. ház! A ki a franczia társadalom és állam fejlődését úgy tanulmányozta, mint a hogy én magam tanulmányozni bírtam — meglehet, hogy kritikám éle nem elégséges hozzá, de én azt vontam ki belőle, mint tanúságot, hogy az ott előfordult és egymást követő frictiok tényezője örökösen és minduntalan a kinevezési rendszer volt. Vájjon mikor az egyetemen behozták a doctorátust, mint köteles qualificatiot: mi következett belőle? Talán a társadalom szellemi, tudományos niveaujának emelkedése? (Derültség a szélsőbalon.) Bekövetkezett az, hogy annyi doctor lett Magyarországon, hogy már el se bírjuk. (Élén derültség és tetszés.) Talán a tudományos qualificatio magaslatára emelkedett az föl? Nem, egyszerűen bizonyos föltételeknek felelt meg (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a melyek egynéhány vizsgából állnak; de az, hogy az illető arra a szakmára hívatottsággal bír, hogy képes, mint functionarius azon a téren megállani és ott csakugyan hatással, áldásosán működni, az lényegesen más kérdés. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ... [296] T. képviselőház! Azt hozták fel a múltkor, hogy a kinevezési rendszer garantiája az erős kormány és erős parlament. No, t. képviselőház, mit jelent ez? Mit jelent ma az erős kormány Magyarországon? Talán erkölcsben tiszta és hatalmas, a nemzet érdekeiért magát feláldozó, minden körülmények közt mindenkivel szemben az igazat és a nemzet érdekeit képviselő kormányt? (Felkiáltások a szélőbalon: Dehogy!) T. ház! Érdekek istápolása, tekintet rokoni és családi viszonyokra, politikai előnyökre és felfelé való szemforgatás, hogy a magasabb hatalom kegyeikbe fogadja az illetőket és a pensio: ez a kormány kinevezésének a koronája. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A természet törvényeinél fogva mindenkor feltétlen bámulója voltam Magyarország institutionak nemcsak mint a függetlenségi eszmék egyszerű harezosa, hanem legmélyebb és beható tanulmányon alapuló meggyőződésem alapján is; mert a föld kerekségének aligha volt más nemzete, mint a magyar, a mely bár számra csekély, mégis megmaradt. Igen, mert már a legrégibb korban is magában foglalta mindannak legalább csíráit, a mik nagygyá, szabaddá tehették a fejlődés során föl a legmagasabb fokig. Akkor volt a legjobb úton, a mikor választási rendszere teljes és tökéletes volt, kezdődött pedig a királyválasztással. A mikor ki volt mondva, hogy mindenkor a legképesebb, a legtapasztaltabb legyen a nemzet vezetője. Hogy az önérdek, hogy a bűn sokszor közbejátszott, hogy institutio tulajdonképeni becsét tönkre és alkalmazását lehetetlenné tegye az bizonyos. Ez a nagy önzés szüleménye volt. De ez nem ronthatta le az alapelv helyes voltát. A nemzet feladta az alapelvet és akkor rést ütött a legbecsesebb jogon. Nem kutatom a mértéket, az irányzatot, hanem constatálom, hogy most meg akarják fosztani a nemzetet az önrendelkezéstől azon téren is, a hol az egészséges közélet fentartásáról a közszabadság megvédéséről van szó. Ennek ellen kell állani. Számoljon kiki a maga lelkiismeretével, ne tekintsen csupán csak a következő választásokra; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ne tekintsen különösen arra, hogy minő előnyök várnak rá az új rendszer során; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) tartsa szem előtt minden ember, hogy hol van az elfajulás, lássa, hogy Magyarországon a közélet vezetésében nem vesz részt a valóban előkelő elem, nem vezet az érdem, a tapasztalás, hanem sokszor a herbertizmus még oly helyeken is, melyeket más nemzeteknél csupán csak a történelemre szóló érdemeknek szoktak megadni. Igenis, t. ház, van egy qualificatio, a melyet ki kell tűzni és a mely három tételben foglalható össze: tanulás, becsületesség és igazi munkának a végzése Magyarországon, még áldozattal, a legszegényebb ember részéről is. Kell e munka a közjavára; ez a qualificatio. De ezek a csinálgatások, a helyzetekből való haszon-hajhászás, a politikai tekintetek szövevénye: ez, t. ház ezt a nemzetet a hínárból kivezetni nem lesz képes. Hanem kivezeti valami: a nemzet felébredés! Mert ennek a nemzetnek is sajátsága az, a mi a többinek, hogy a nemzet zöme soha hyporkrisisben, hazugságban egyesülni nem tud; hanem csupán csak az igazságban, mely gazdagnak, szegénynek egyformán osztja azt, a mi őt megilleti. (Helyeslés a szélső baloldalon.)... [297] A t. ház tudja,hogy gróf Szapáry Gyula ministerelnök és belügyminister a ház színe előtt azt mondta, hogy ő már 1874-ben meg volt győződve arról, hogy rá kell térni az államosításra, holott Grünwald az ő agitatioját később kezdte meg. (Mozgás bal felől: Halljuk!
