Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

lálja meg a maga helyét, a hol mívelhető legyen. (Élénk helyeslés.) A második dolog, a mire az igen t. minister urat kérem, az, tegyen róla, hogy a nemzeti múzeum segédőrei, mint e fontos intézet tudományos közegei, jobb anyagi viszonyok közé kerüljenek, mint a minőket a jelenlegi költségvetés is föltüntet. Ez volt az, t. képviselőház, a mit én ez ötletből a háznak és a t. minister umak figyelmében ajánlani óhajtottam. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) 1887—1892. 16. A kisdedóvásról és a nemzetiségi törvényről 1891. január 28. KN. 1887—1892. XXI. 297—301. ... [298] Előttem két ut áll most, t. ház! Az egyik az, hogy mindenesetre a lelkesedés kisebb eszközeiben folytassam azt a magasztos utat, a melyet két t. képviselőtársam előttem kijelölt, vagy pedig a kritikát alkalmazzam azon viszonyokra is, a melyek, legjobb megyőződésem szerint, kellőleg méltatva nem voltak. Az utóbbi utat választom. Véghetetlenül sajnálom, t. ház, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza a maga összealkotásában, fájdalom, nagyon egyoldalú, hogy képviselőtársaink sorában nem rendelkezünk orvosokkal, hygienicusokkal, nem rendelkezünk a paedagogia alsó fokán működő férfiakkal a kik akkor, mikor rendkivül fontos kérdések merülnek fel a képviselőházban, felemelnék szavukat és nekünk alapos, avatott tájékoztatást nyújtanának. Meg kell jegyeznem, hogy Magyarország első elismert hygenicusa dr. Fodor József egészségi okokból ellene van a törvényjavaslatnak és én nem voltam képes olyan orvossal és hygenicussal beszélni, a ki igen súlyos aggodalmakat ne táplált volna ebben a tekintetben. Mert, t. ház, az iskolák hygieniája rendkivül kényes kérdés. Mi a fővárosban tanúi vagyunk igen sokszor annak, hogy itt, a hol az iskolaépületekben a modern hygieniát úgyszólván a maga magaslatán vagyunk képesek alkalmazni és követelményeinek eleget tenni, hogy az iskolákat be kell zárni, mert az iskolák túltömöttsége és a különböző gyermekek összehozása következtében ragályok keletkeznek. Milyenek már most különösen falvainkban az iskolák hygienicus szempontból? Felkérek bárkit, menjen végig még jobb falvainkon is; minden épületen látni fogja a beszűrődést a falakba, a mely a nedvességtől ered. Fel lett hozva, hogy az óvodák orvosi felügyeletnek lesznek alávetve. Tudjuk, hogy nálunk az orvosi kar számszerint még nem elégséges és egész vidékek vannak, a melyek nemcsak a magasabb hygienia szempontjából nem felelnek meg a követelményeknek, hanem közönséges megbetegedéseknél is nélkülözni kénytelenek az orvost. Evvel kapcsolatban áll egy másik dolog. Tagadni nem lehet, a statistika világosan kimutatja, hogy a gyermekhalandóság intensivitása arra a korra esik, a mely korban a kisdedek még nem valók az óvóházba. Annak az oka, nem annyira a kisded általános gondozása, hanem a halandóság intensivitása akkor lép fel, a mikor a csecsemőt az anyatejtől a közönséges táplálékra vezetik át. Ma anyatej, holnap súlyos bab, káposzta, szalonna: a gyermek vagy meghal, vagy akkor kap oly bajokat, melyektől később elpusztul. Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy tulajdonkép szükségünk volna a nőnevelést az alsó foktól a legfelsőbbig egész más alapokra fektetni és a mellett egész más irányú propagandát csinálni, mint a mely nálunk dívik, amelynek czélja csak az, hogy a nőt keresetképessé tegyük és minél teljesebben elvonjuk attól, hogy valaha családanya legyen. A nő nevelésének abban kellene culminálni, hogy első sorban családanyává váljék, mert nemesebb és fontosabb hivatása sem a család, sem a nemzet sem az emberiség szempontjából el sem ismerhető. ... [299] Én, t. ház, a kisdedóvást és egyáltalában mindazt, a mi a kisdedóvással összefügg, igenis tartom olyannak, hogy ott az államnak ingerentiát kell gyakorolnia; tartom olyannak, hogy az államnak a főfelügyeletet kell gyakorolnia és hogy ott, a hol valósággal bajok léteznek, az állam közbelépjen, institutiókat is alkosson; de az irányzatnak, csekély véleményem szerint, mégis annak kell lennie, hogy a család fönn és együtt tartassék, megerősíttessék és lehetővé tétessék az, hogy a gyermekek a családban nevelkedjenek. És ebből indulva ki, t. ház, ez a kérdés egyszersmind nagymértékben gazdasági kérdés is. És pedig a megvagyonosodás kérdése, mely a családot nem szorítja rá oly mértékben, mint most Magyarországon, hogy a gyer-