Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

nak, hogy Kossuth Lajos neve, az ehhez a névhez fűződő eszme, ezen eszme összes folyományai nem lüktetnek csak a palotákban és ebben a teremben, hanem ott lüktetnek a legutolsó, legszegényebb ember kunyhójában is. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől) És ha önök ma látszólag leütik és le fogják szavazni ezt a törvényjavaslatot, melyet Irányi Dániel t. barátom beterjesztett, ne higyjék, hogy ez valódi győzelem, mert ez pyrrhusi győzelem és a mikor ennek a hire el fog jutni azokba a kunyhókba, akkor ismét lüktetésbe jön a nemzet öntudata és lelkiismerete (Élén tetszés szélső balfelől) s a kiáltás nem az lesz, hogy éljen az új szabadelvű kormány, éljenek a tiszavirágok, az ephemeridák, hanem az fog elhangzani: Éljen Kossuth Lajos, (Zajos éljenzés szélső balfelől) a magyar alkotmányosságnak, a függetlenségnek, a függetlenségi eszme örökkévalóságának, a magyar nemzet fejlődésének és az emberiség legszentebb jogainak letéteményese! (Zajos helyeslés és éljenzés szélső balfelől.) Ha megértük, t. ház, azt, hogy napokon át részünkről teljes lelkesedéssel és odaadással vétetett fel a küzdelem Kossuthért és ezzel azért az eszméért, mely nevéhez kötve van, ez engem arra kényszerít, hogy sajnálatomat fejezzem ki, hogy ezeknek az eszméknek az incompatibilitas tanának Magyarország törvényhozásában nincsen erősen lüktető pártélete és pártja. Ne méltóztassanak ezt ugy venni, a hogy ezt a túlsó oldalon magyarázni szokás, hogy itt forradalmat akarunk szítni, hogy itt az úgynevezett létező jogalapot meg akarjuk ingatni és támadni. A meggyőződésnek és véleménynek teljes szabadnak kell lenni s az incompatibilitas tanának jogosultsága abban áll, hogy senkise tagadhatja, mikép eticai, ethnologiai, közgazdasági s történelmi fejlődés tekintetében a magyarok és osztrákok között a legnagyobb ellentét áll fenn. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.)... 1887—92. 13. A magyar mezőgazdaság helyzetéről 1890. november 14. KN. 1887—1892. XIX. 298—303. [298] T. képviselőház! Nem mintha megjegyzést kívánnék tenni a vita eddigi folyására, hanem egyszerűen csak azt óhajtom kifejezni, hogy megadom a tiszteletet annak a helynek, a melyet Magyarország földmívelésügyi ministere elfoglal és épen abban a perczben, a melyben ő programmszerűen fejti ki nézeteit, mindenekelőtt általánosságban óhajtok foglalkozni az általa kifejtett programmal. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a t. minister urat mindjárt az első fontos lépésnél is szakasztott azon az uton találom, melyet elődjei követtek és hogy nem üdvözölhetem, mint olyant, a ki emancipálta volna magát 15 év óta gyakorolt nyomás alól, a ki organisatorius szempontból fogta volna fel állását, ő is követi azt az ösvényt, melyet mindnyájan nagyon jól ismerünk, melynek jelszava a múltban az volt: kielégíteni az apró érdekeket, elhallgattatni a felszólalókat, ebben rejlik a bölcs kormányzat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Rendkivül fontos hely az, melyet Magyarország életében a földmívelési tárcza elfoglal és ha objective tekintjük az ügynek állását és azokat a feladatokat, melyet nekünk a jövőben ezen a fontos téren meg kell oldanunk: akkor mindaz, a mit a t. minister ur tegnap felemlített, nem elégséges; mindaz csak töredék azzal szemben, a mit alkotni kell, sőt azzal a felfogással szemben is, melyet különösen egy ministemek e téren a magyar földön táplálnia kell. T. ház! A mi földmívelési miseriáink és mindazok, a melyek azok során fejlődnek, felmenve a financiális szempontokig, felmenve a culturális szempontokig — mert mindenütt szerves kapcsolatban vannak ez ügyek egymással — onnan erednek, hogy organisatorius szempontból Magyarországon az ahhoz kötött érdekeket nem fejtették ki kellőképen és még kevésbé gondozták. Mert ha csakugyan igazi eredményeket akarunk elérni, nézetem szerint rendkivüli fontos dolog, hogy legelőször a gazdasági oktatást magát karoljuk fel (Élénk helyeslés a baloldalon) és ezt tekintettel a mi helyzetünkre egészben és részleteiben fejleszszük ki. (Helyeslés a szélsőbalon.) ... [299] T. képviselőház! Nekünk be kell vallanunk azt, hogy különösen a magyar törvényhozás termében a leghatározottabban áramlik a protectionarius rendszer, a protectionarius hajlam. (Halljuk! Halljuk!) Fölvetnek bizonyos czímeket, ezeken a czímeken nyargalnak és ez a protectionarius szellem abban nyilatkozik leginkább, a mi szintén annak a bizonyos 15 évnek a következménye, hogy ugy fogják fel a dolgot: szaporítsuk a