Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

áll az ifjabb nemzedék, a melyet ma az előadói széken és a jegyzői széken is látunk, mely a legteljesebb ignorantiát tanúsítja, midőn történelemről van szó: mi következik mindebből? A legrettentőbb összeütközések sorozata a jövőben. És önöknek tulajdonképen ma már consequentiából azt kellene indítványozniok, hogy nagy mulasztás történt akkor, a midőn az in effigie felakasztottak visszatérhettek Magyarországba, midőn Magyarország közéletében újra helyet foglalhattak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt decretálni kellene azt is, hogy utólagosan akasztófára kellene őket ítélni, mert hisz ők az eszmék fejlődésében a continuitásnak képviselői ők tartották fenn mindazt a mi a nemzetet a szabadságharczra emlékeztette. Én már 1879-ben tagja voltam e háznak. Hát felhivom mindazokat, kik velem együtt itt voltak, feleljenek: mi volt akkor az érvelés? Azt mondták, nem Kossuth ellen van hozva a törvény, hiszen nem is lehet ellene hozva. Öreg ember, a 10 évet el sem éri! És mikor ma suttognak, vájjon mit mondanak? Már mot másképen érvelnek és azt mondják: azon elv alapján, melyet gróf Szapáry itt felállított, ő nem lehet Magyarország állampolgára. Kossuthot, mint személyt, mint individuumot, mint aggastyánt e törvényhozásban megbirálás vagy vita tárgyává tenni, absolute lehetetlen. Nem tanácskozunk mi Kossuth nevéről, individuumáról, hanem arról a magasztos eszméről, mely ép ugy a magyar nemzeté, mint az egész emberiségé: a függetlenség eszméjéről, mely magyar földön az ő nevéhez fűződik. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És az, hogy évtizedek múlva az a kegyelet, mely Kossuth nevén át az eszméhez fűződik, ma ép oly élénken lüktet, mint évtizedekkel ezelőtt,- tanítsa meg önöket, hogy nem fogják szavazatukkal eltemetni sem azt az eszmét, sem a hozzáfűzött dicső nevet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És felállítják az elméletet — lehet, servilismusból, meglehet, minthogy ezt tagadják, más okból — a Kossuth és a mostani uralkodó közti ellentétről. T. ház! Mondom, meghanyatlott a történelmi érzék és a törvényhozás ifjabb tagjai, kik a Bach-korszakban születtek és a provisoriumban kezdtek eszmélni, nem érzik a nemzet lelkének lüktetését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek intézik a nemzet ügyét egyik udvari ebédtől a másikig, (Derültség a szélső baloldalon) egyik delegátiótól a másikig. Elismerem, hogy egy uralkodó, ki azt a keserves életpályát járta végig, mint Magyarország mostani királya, ki elment egészen a chlumi ködig, egész Königgrtzig, elvégre ki fogja mutatni, hogy van benne bizonyos alkotmányos érzék. És én constatálom, hogy ezt soha e házban senki egy oldalról sem vonta kétségbe. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De a királyoknak épen az a gyarló oldaluk van, mint nekünk egyszerű embereknek; ők is halandók és arról, a mi utánuk következik, senki jót nem állhat. (Ugy van! a szélső balon.) És mikor e helyen, mint Magyarország egyik kerületének szerény képviselője megállok, én sem udvari ebédtől udvari ebédig, sem delegatiótól delegatióig, sem választástól választásig nem akarok tanácskozni, hanem abból a szempontból, hogy a nemzet jogainak fenn kell állania még koronákkal szemben [268] is, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert a nemzet az első. Azok a tanok, a melyeket önök felállítanak, épen megfordítva állanak. Önök azt mondják, hogy liberális korszakot alapítottak és decretálják itt egy választás alapján összejött törvényhozásban a koronás absolutismust. Ez összeegyezhet étlen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Én, t. ház, figyelmeztetem a túlsó oldalt, abban a szent meggyőződésben, hogy akármit fog elkövetni a jelenleg tanácskozó képviselőház, akármit fognak elkövetni a következő törvényhozások Magyarországon, mindig és örökké fel fognak vetődni bizonyos események, bizonyos körülmények találkozásai, melyek ki fogják szólítani Kossuth Lajost, akár él, akár pedig el van temetve, nem az ő személyét, hanem az eszmét, mely nevéhez fűződik. (Igaz! ugy van! a szélső baloldalon.) Emlékezzenek ezekről jól és fontolják meg. Hogyha itt tetszik is bizonyos uraknak, mint Dárdai képviselő urnák, ki a legtökéletesebb történeti ignorantiát tanúsította tegnap, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) ugy beszélni, a mint ő beszélt: lehet egy pillanat ebben a házban, midőn amazon az oldalon a cynismussal tapsot is lehet ki vívni; de ezzel nincs eloszlatva semmi, nincs megingatva az, a mi magából a nemzet fejlődéséből következik. (Helyeslés szélső balfelől.) És számoljon ő és számoljanak önök azzal, a mivel számolnia kell minden törvényhozó-