Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

1887—92. 11. Az igazságügyi orvosi tanácsról 1890. február 12. KN.1887—1892. XVI. 240—244. [240] T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem azért szólalok fel, mintha akár egy szónyi kétségem is volna az iránt, hogy mindazok a cathegoriák, a melyeket a tisztelt előadó ur ékes beszédében elősorolt, csakugyan a szakszerű elbírálásra tartoznak s azoknál az orvosi szakszerű megvizsgálás nem mellőzhető, de felszólalok azért, mert azt hiszem, hogy akkor, a mikor igazság derítendő ki peres ügyekben, a hol a pro és contra vélemény összeütközik s az arbitrium felül áll, épen úgy, mint a bírónál megkövetelhetjük a függetlenségnek azt a mértékét, a mely egyáltalában adható minden szakszerű intézkedésre nézve, mely az igazságszolgáltatásba befoly, még pedig döntő hatással: meg kell követelnünk a szaktestületnek legnagyobb függetlenségét, meg kell követelni különösen akkor, a midőn véleménye a tudományos meggyőződésen kell hogy alapuljon. Én tehát jól megfontolva a dolgot, sokkalta szivesebben láttam volna azt, hogy egy már fennálló testület, a melyet a büntető eljárás eddig igénybe vett, tudniillik a közegészségügyi tanács, mely véleményeket adott, fejlesztett volna tovább akként, hogy abban egy külön osztály állittassék fel, avval a hivatással, hogy ép az itt specificált esetekre nézve gyors és szabatos felvilágosítást [241] adjon; mert ezen osztály alakítható lett volna oly független elemekből, a melyekre nézve a hivatalos nyomásnak gyakorlása egyáltalában emberileg teljesen ki van zárva oly esetekben, melyeknél a controversia mindig lehetséges, lehetséges az a gyanú is, hogy bizonyos esetekben a hatalom maga befolyást és nyomást fog gyakorolni a neki közvetlenül alárendelt orvosi tanácsra magára. Igy tehát tisztán e tekintetből, tudva különösen azt, hogy voltak Magyarországon a közelmúltban esetek, hogy az egész közvélemény határozottan ellene fordult a közegészsügyi tanács döntésének, sőt egy esetben, a hires Nyiri-félében, az ercsii közjegyző esetében, a biróság egyenesen ellene fordult a fölül vizsgálat legmagasabb fóruma véleményének és ily értelemben hozott oly ítéletet is, mely jogerőssé vált: erre való tekintetből kérem a t. házat, fontolja meg jól a dolgot. Én nem tagadom, e tanács szükségét, de formája iránt nem vagyok negnyugodva; nem tudok mélyebb érveléssel élni, mert szakszerűleg joggal nem foglalkozom; de kötelességnek tartottam kifejezést adni azon nyugtalanító érzésnek, mely erőt vesz rajtam, midőn oly intézmény fölött szavazásra kerül a dolog, mely hivatva volna jövőben jogéletünkben helyet foglalni. (Helyeslés a szélső baldoldalon.) 1887—92. 12. A honossági törvényről és Kossuth Lajosról 1890. május 22. KN. 1887—1893. XVIII. 267—269. [267] T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn Irányi Dániel t. képviselőtársamat felhatalmaztam arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy a benyújtott törvényjavaslat alá szerény nevemet is irhássá, engem két ok vezetett. Az első az, hogy a honosság biztosítása azok részére, a kik egy nemzetnek tagjai, kik egy adott területen születtek, szoros kötelesség a törvényhozásnak. A második szempont pedig az volt, hogy én tudtam, hogy ezen kivül rögtön fel fog vetődni az, a minek fel is kellett vetődnie, tudniillik Kossuth Lajos nevének és a nevéhez fűzött jognak és igazságnak. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Tegnap Magyarország jelenlegi ministerelnöke által oly tant hallottunk felállítani, a mely a jövőre nézve a legrendkivülibb veszélyt foglalja magában. Abban a perczben, a melyben a ministerelnök ur ország-világ előtt kinyilatkoztatta azt, hogy a magyar állampolgárság a royalismussal a legszervesebb kapcsolatban van s hogy az, a ki e kettőt nem ismeri el szerves kapcsolatban levőnek, a kinek véleménye és meggyőződése más, az nem követelheti magának az állampolgárságot, elzárta a nemzet fejlődésének útját, (Élénk helyeslés szélső balfelől) odaadott a nemzet fejlődésének elébe. • És evvel egyszersmind decretálva van az, hogy a magyar törvényhozásban a véleményszabadság tilos. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Kérem a t. ministerelnök úrtól, ha én ráállok az incompatibilitas tanának alapjára ugyanarra, a melyen ma Kossuth Lajos áll s ezt meggyőződésből teszem, proscriptio tárgya leszek-e én, proscriptio tárgya lesz-e mindenki, a kinek ily véleménye és meggyőződése van? (Élénk tetszés a szélső baloldalon) és ha itt fel-