Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

hogy az a partrész, melyre a szegedi rakodó part építtetett, már a szegedi árviz előtt is az úgynevezett mozgó partrészek közé tartozott, mely a városnak már 1879 előtt is folytonos költségeket okozott. Ez az örökös mozgása e partrésznek világosan tanúsította, hogy ott egy geológiai folyamat van lefolyásban, mely a föld rétegeiben rejlik. Azok, a kik előkészítették a rakpart építését, igen helyesen tettek, hogy mindenekelőtt próba-furásokkal győződtek meg a rétegek mivoltáról. E fúrások 1879-ben folytak. Kezdődtek a reáliskolai épületnél és úgyszólván concentricusan haladtak a Tisza felé és világosan bebizonyították azt hogy van a rétegek közt egy kékes agyagréteg, mely elég szilárd volna arra, hogy rá rakpartot lehessen építeni. A baj azonban az, hogy az a réteg benn a folyó medrében végződik, alatta pedig van az úgynevezett mosóhomok, mely súly alatt akkor, mikor a viz leapad, az agyagréteg alól kibugyog és eszközli, hogy az agyagréteg roskadjon mindazzal együtt, a mi rajta van. Ezen fúrások bebizonyították azt is, hogy a Tisza medrének feneke alatt van még egy ily réteg, a mely a viz megtámadásának nincs kitéve és igy szilárd alapot nyújt. Ezen szilárd alapon áll a szegedi vasúti hid, ez tehát acceptabilis és szilárd építményekre teljesen alkalmas. A szakértők véleménye, t. ház, azt mondja, hogy a verticalis rakpart Szegeden egyáltalán indokolva nem volt, legkevésbé pedig oly rétegen, ti. a felsőbb agyagrétegen, a minőre tényleg épittetett. Nem volt szükséges vízvédelmi szempontból, nem volt szükséges forgalmi szempontból, nem volt szükséges specialis tekintetből. Csak egy indok volt volna, melyet azonban semmi gyakorlati szempontból jónak mondani nem lehet és ez az etheticai szempont. A ki, t. ház, ezen szakemberekkel beszélt, a kik ezen rakpartnak akár építésébe, akár megbirálásába befolytak, az csak egy dolgot kaphatott ki az ő nyilatkozataikból és ez az, hogy komoly, igazi szakember arra a pontra verticalis falú rakpartot soha sem mert volna tervezni, sőt szükségesnek sem tartotta. Nagyon természetes, hogy [204] egy mozgó rétegű partra, úgyszólván homokra súlyos építményt rakni szakember nem vállal magára. ... Ha azt kérdezi valaki t. ház, hogy psychologice hogyan tudom én ezt indokolni, hogy csakugyan a kegyelmes urban lyukad ki az egész: (Derültség balfelől, Halljuk! Halljuk!) Mundus vult decipi, ergo decipiatur. A rakpart összeroskadása roppant nagy feltűnést okozott, nemcsak az országban, hanem a külföldön is. És jól emlékszem, hogy midőn a ház összeült, egész láz volt a folyosókon, azt gondolta mindenki, hogy a legkegyetlenebb interpellatiók fognak következni. De ez nem történt meg. Ennek az okát én nem kutatom. De azután kezdődött egy új phasis, mely azt a hitet terjesztette, hogy milyen veszedelmes lesz arra a szegedi volt kegyelmes úrra nézve a Szegedre való lemenetel. Ugyan mit fog ő ott lent Szegeden csinálni és minő arczczal fogják őt fogadni? É a mikor gróf Tisza Lajos ur mégis lement Szegedre, azt mondta róla a tájékozatlan közvélemény, hogy bátor ember, lemert menni. És olvastuk a lapokban lemenetelének leírását; írták, hogy díszes fogadtatás volt. A polgármester üdvözlő beszédet tartott, banquette is volt; (Derültség balfelől) ezer kéz nyúlt feléje s ekkor mondott a gróf ur híres felköszöntetését, hol Antaeusra rámutatva, kijelentette hogy ő is eljött Szegedre, hogy érintkezésbe lépjen választóival és új erőt merítsen a küzdelemre. (Derültség balfelől.) De, t. képviselőház, én azt találom, hogy ehhez, semmi bátorság nem volt szükség. Szeged városának nincsenk érdekében, hogy a szegedi rakpart összeomlásáért haragudjék, mert Szeged városára nézve úgy áll a dolog, hogy csak jobb rakpartot kap, mint a mostani. (Derültség balfelől.) A nép részéről absolute semmi ok sincs az ingerültségre, mert az hálát ad az Istennek, hogy egy kis keresethez jut, ami a szegény városra nagyon is ráfér. Tehát semmi bátorság és merészség sem kellett ahhoz, sem Antaeusnak nem kellett lenni valakinek, hogy Szegedre lemenjen akkor s ismét nekem kell itt felszólalni s pártját kell fogni az államnak, mikor ugy áll a dolog, hogy ő mások hibáját és teljes tájékozatlanságát magára vállalja és az összeomlást nem az fizeti, a ki okozta, a kinek parancsszavára annak tervezete készült és keresztülvitetett, hanem fizeti az állam. Az államnak nálunk egyáltalában semmi más dolga nincs, mint mindig csak helyt állani oly közegek hibájáért, a kik megvetik és visszautasítják az igazi tanácsot, mert nálok az aestheticai szempont a fő. (Igaz! Ugy van! balfelől.) ...