Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

lenáll-e vagy sem s a phylloxera pusztul-e vagy nem. De itt volt azután, t. ház, a sok millió vessző, melyet el kellett helyezni. Ajánlották a szőlők beoltását; de ma már bizonyos az, hogy az oltványok, a mint elkészültek, akár Francziaországban, akár nálunk, nem birnak kellő tartóssággal, a mi magának a szőlőfajnak anatómiai összeállításában találja okát. Erre rávetették magukat és hirdették országszerte az úgynevezett zöld oltást s nekem tapasztalnom kellett azt, hogy a phylloxera-kisérleti állomás eredményei, melyeket lépésről-lépésre ellenőriztem — mert kimentem a telepre — sa melyeknek realitásáról meggyőződtem, mindig ellentétben állottak a borászati kormánybiztos hirdetésével. A borászati kormánybiztos propagálta mindenfelé az oltást, a zöld oltást és más egyebeket; a kisérleti állomás pedig kénytelen volt megmondani, hogy ezekre nézve vagy nem lehet még biztosat mondani s be kell várni az eredményt, vagy pedig bebizonyult, hogy nem állják meg helyüket. T. ház! Nekem nincs biztos tudomásom a dologról, de a mondottakból azt kell következtetnem, hogy épen azon intézménynyel, mely első sorban van hivatva Magyarországon a phylloxera-ügy állásáról pontos kimutatást adni, tudniillik a kisérleti teleppel, most fel fognak hagyni s nem vagyok képes magamba fojtani azt a gyanút, hogy ez azért történik, nehogy a kormánybiztosnak kedves tárgya stb.je azzal összeütközésben jöjjön. Szeretnék, t. ház, ebben tévedni. Egyébiránt pedig csatlakozom Szederkényi t. barátom azon nézetéhez, hogy ez az egy kisérleti telep Magyarországon nem elég. Nekünk Magyarország szőlővidékeit természeti viszonyaik szerint meg kell ismernünk, mert hiszen azt jól tudjuk, hogy az a szőlőfaj, mely a Hegyalján megterem, nem terem meg másutt, a hol agyagos, nehéz a talaj. Tehát ezeket az amerikai fajokra tartozó állomásokat a legfontosabb borászati vidékek szerint fel kell osztani. Ezen kisérleteket — még most is azt mondom — csak kicsiben kell folytatni, mert rationalisan és szigorúan; mert a mi magának a szőlőállománynak fentartását illeti, annak a becses állománynak tudniillik, a mely Magyarországnak megadja a borászati characterét erre nézve ma már a tudósok közt nins controversia. Tudjuk, hogy a víz alá helyezés csakugyan fentartja a szőlőt; fájdalom, a hegyeket nem lehet víz alá helyezni. Minthogy pedig a mi boraink között legkitűnőbbek a hegyi borok, ezeket minden áron fenn kell tartanunk és tudjuk, hogy fenn is lehet tartani az úgynevezett gyérítési eljárással. A gyérítési eljárás azt jelenti, hogy csak annyi szénkéneget adjunk évenkint a tőke mellé, hogy a phylloxerának egy bizonyos mennyiségét elpusztítsa, a tőkének ne árston és igy a tőke újból erőhöz kaphasson. De ne méltóztassék elfeledkezni egy körülményről és ez a következő: bármily olcsóra szállítják le a szénkéneget az Magyarországon az egész borászatot megmenteni nem fogja. És én őszintén meg fogom mondani, miért? Magyarország szőlőinek legnagyobb része olyan, hogy tulajdonképen tiszta hasznot nem hajt, hanem ott van a gazdaság mellett a gazdának bora van, különben pedig még rá is pótol szőlőjére a gazdaság egyéb jövedeméből. A szénkénegezés tehát csak ott fog haszonnal járni, a hol a szőlő tiszta haszna akkora, hogy megbírja a mostani művelési költségen túl a szénkénegezést is. Minthogy itt e házban mindig concret eseteket és példákat szokás követelni: alávetem magamat ezen követelésnek. Midőn a szegszárdi szőlőket megtekintettem és mondottam, hogy vigyázzanak, azt mondták, hogy a szénkénegezést elfogadták és alkalmazzák; és mikor figyel mezettem őket, hogy egy hold 45 frtba fog kerülni, azt mondták, hogy akkor is lesz tiszta haszon, ha 100 frtba kerül. Ámde az ilyen területek nem gyakoriak Magyarországon. Egy tehát bizonyos, az, hogy azon szőlőterületek, melyek eddig sem adtak tiszta hasznot, a hol a gazdát nem lehet arra bírni, hogy külön industriával tartsa fenn szőlőjét, azok múlhatatlanul el fognak veszni. Akkor következik azon tisztán nemzetgazdasági szempont, melyre különösen felkérem a t. ház figyelmét, melyre nézve szintén lesz szerencsém concret adatokra rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Én igen jól tudom, hogy Magyarországon minden hegyi szőlőbirtokos irtózik attól a szótól: „homokra kell menni!" Már pedig t. ház, Magyarországon vannak roppant nagy területek, melyek a phylloxerától teljesen immunisok. Ez bizonyos, ez kétségbe nem vonható. Hanem azt mondják, hogy: a homokban csak rossz bor terem. Ezeknek, a kik ezt mondják, én azt felelem, hogy a homoki borok azért voltak rosszak, mert nem voltak rationalisan kezelve, sem pinczéjük nem volt a szőlőbirtokosoknak, sem eljárásuk. (Igaz! Ugy van!)