Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

változtatni nem lehet. Meg kell adni a vármegyének a mi az övé; el kell fojtani, le kell ütni a protectiónak [100] systemáját (Ugy van! a szélső baloldalon) és le kell szorulniok az egyes famíliáknak, a kiknek érdekei nem megyei érdekek, hanem családi érdekek és sokszor anyagi érdekekre vezethetők vissza, (Ugy van! a szélső baloldalon) meg kell szűnni a domináló behatásuknak a megyében. (Ugy van! a szélső baloldalon.) ... 1884—87. 28. A házasságon kivül született gyermekekről 1886. április 5. KN. 1884—1887. XI. 89. T. ház! Ezen szakasz egy kifejezése az, a mely engem arra indít, hogy egy módosítványt ajánljak a t. háznak. Ezen kifejezés „a törvénytelen ágyból származó gyermekek". Én sem törvényes, sem törvénytelen ágyat nem ismerek. (Derültség.) Egyáltalában akárhogy vétessék is ez fel, valóságos non sens. Én egyedül azt tartanám helyesnek, hogy miután nekünk vannak törvényeink a házasságra vonatkozólag, tehát itt a gyermekekre nézve csupán azon megkülönböztetés tehető, hogy törvényes házasság kötelékéből származnak-e, vagy pedig törvényes házasság kötelékén kívül. Ennek indokolásába bővebben nem bocsátkozom, bár a törvénytelen gyermekekre nézve minden esetre volna humanitárius szempontból megjegyzésem, de csak arra kérem a t. házat, hogy a törvény és a kifejezés szabatossága érdekében méltóztassék elfogadni, hogy a szövegben foglalt kifejezés helyett, a következő tétessék: „törvényes házassági köteléken kivül született gyermekek". (Felkiáltások: Házasságon kivül.) Tehát házasságon kivül született gyermekek. 1884—87. 29. A Máramaros megyei közügyekről — Herman Ottó megjegyzései a miniszterelnök válaszára 1886. április 13. KN. 1884—1887. XI. 234—239. [234] T. képviselőház! (Halljuk!) A menynyiben barátaim szívességéből a t. ministerelnök ur válaszáról tudomásom van, mindenekelőtt mély sajnálatomat kell kifejeznem a felett, a mit a t. ministerelnök ur az esküdtszéki tárgyalás és ítélet tekintetében mondott. Én, t. képviselőház, az esküdtszéki intézményt egy igen fontos intézménynek tartom és az esküdtek szava alapján hozott ítélettel akként elbánni komoly ügyben, mint a t. minister ur elbánt, csakugyan államférfiúi cselekedetnek nem tarthatom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, azt mondom, hogy a t. ministerelnök ur rossz forrásból merítette adatait és informatióját. ... Rossopolyana község a földbirtokosokkal úgynevezett osztozkodási pert folytatott, mely pernek oly megegyezés lett az eredménye, hogy a község fizet a birtokosságnak gondolom 80 ezer forintot, úgynevezett remanentiát és azért kapja a község a kovaszniczai erdőt, mely akkor teljes épségében fennállott. Ez Mihálka László alispán közbirtokossági elnöksége alá tartozott. A bíróság az erdőt zár alá helyezte, hogy a községnek legyen miből a remanentiát fizetni. Ma a remanentiának egyetlen egy fillére sincs fizetve és a birói zár alatt levő erdőnek ma egyetlen egy szálfája sem létezik. Ez nem e század elején, nem 1820-ban történt, hanem valósággal Mihálka László közbirtokossági elnöksége és megyei alispánsága idejében. A mit a t. ministerelnök ur Borsára és Vissóra nézve mondott, az teljességgel nem állhat meg. A t. ministerelnök ur classicus forrása sokkal közelebb esik, mint Máramarosmegye. A forrás itt van a földmívelés-, ipar- és kerskedelemügyi ministerium erdészeti osztályában. Miért nem fordult a t. ministerelnök ur Bedő Albert országos főerdőmesterhez, a ki saját szemeivel látta, hogy a sequestrum alatt levő erdőben ezrével hevernek a kivágott fák. És mit jelent az, hogy a ministerium épen azért, mert törvényellenesen irtatott az erdő, 17,000 forint pénzbirsággal sújtotta ezt a közbirtokosságot. És ha a t. ministerelnök ur válaszában mondja, hogy azokban a községekben volt szegénység, de azután volt