Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

jövedelem is? Hát én erre csak azt mondom, hogy azon 17,000 forint birságnak a fele le van fizetve, a másik fele künn áll s miután az erdők eltűntek, a községnek más vagyona nincs, hát reá fognak zúdulni a végrehajtások és ebben leli a „nagy gazdaság" kifejezését. A kassai esküdtszéknek ítélete nem volt az az ítélet, a hol az esküdtek a bűnt ugyan megállapítják, de a bűntelenséget mégis kimondják, mert nem Mihálka László volt a vádlott, hanem Mihálka László emelte a vádat és nem kapott az esküdtszéktől elégtételt, mert az esküdtszék kimondta azt, hogy az illető Hollósy István nem rágalmazott. Igy tehát a vádló alispán a vádlottak padjára került. Igy elbánni, t. ház, az esküdtszéki ítélettel, ily súlyos helyzetben, erre én azt mondom, hogy a mint ma Máramarosmegyében a közhangulatot ismerem, a t. ministerelnök ur válasza alkalmas arra, hogy olajat öntsön a lappangó tűzre és Máramarosra nehéz napok következzenek be. [235] T. ház! Nekem is van tudomásom azon rendeletről. Kérdem, azért mondatják le az alispánt, mert lelkiismeretesen és jól kezelte ezen erdőket, mert tisztelte a törvényt? Hiszen ha ő ezt cselekedte volna, akkor a t. ministerelnök azt az incompatibilitást soha sem mondja ki. De nekem van tudomásom, a t. ministerenök umak kész leszek meg is mondani, hogy az erdészi osztályok többé nem akartak felelősséget vállalni azért a fapusztításért, mely ott történt, (Helyeslés a szélső baloldalon) ezért tétetett az alispánság összeférhetetlenné. És még egy jelenségnek a kulcsa ez, t. ház, mert a kassai sajtóbiróság igen sok és igen nevezetes dolgot sütött ki. Mi az oka és hol a megfejtése azon jelenségnek, hogy Máramarosmegyében az utolsó időben a lengyel zsidóság megötvenszeresedett? Hát t. ház, tekintetbe véve az oláh és orosz népség szegénységét, el lehet-e azt hinni, hogy a zsidóság ott megtalálja hasznát és jövedelmét egyedül a pálinkaárúlásból és boltjaiból, melyeket tartani szokott? Soha! Egyedüli kulcsa e jelenségnek az, hogy Máramarosban óriási erdőirtások következtek be és a zsidóság egyedül az, mely a fának szállításával, nagy fakereskedéssel üzérkedik és törvénytelen irtás útján nagy hasznot talál. A ministerelnök ur egy árva szóval sem reflectál rá, hogy egy magyar királyi erdészeti hivatalnok az esküdtszék előtt azt mondja, hogy őt a zsidóság az első napon 500 forinttal kívánta megvesztegetni és már a második napon 5000 forintot kínáltak neki. Ez a t. ministerelnök úrra semmi benyomással nincs, hogy az ő kormányának a tisztviselői mondják, hogy megakarták őt vesztegetni, hogy a törvénytelenséget elpalástolják. ... [236] Én interpellatiómban és annak indokolásában csupán egy hibát követtem el. Azt itt nyíltan beismerem. E hiba az volt, hogy feltettem, hogy az oláh és orosz nép ott államellenes érzülettől van áthatva. Minthogy Máramarosmegyében közvetlenül nem érintkeztem a néppel, az aláírási ívekből értesültem arról, hogy ott nem a nép táplál ellenszenvet a magyar állam ellen, hanem az intelligentia bizonyos része, melynek nyilatkozatai folyton vádaskodnak a magyar sajtóban egymás ellen, (Nagy zaj) a melynek egyik része a másik ellen folyton vádat emel s a másik e vádak ellenében magát jó hazafinak tünteti fel. Hát hiszen, mi most sűrűn halljuk mindenfelé a hazafiaság declaratióját, de tekintve a multat, igen jól tudjuk, hogy azok, kik szorult helyzetben vannak, akkor mind nem ők dominálnak, palám et publice szükségből mérsékelt hazafias hangon szoktak nyilatkozni, azok az ország súlyos napjaiban a nemzet nyakára fognak ülni, ők lesznek a Worafkák, s ők a Geringerek. Jól tudom, hogy Máramarosmegye oláh és orosz népe a magyarokkal szoros barátságban van és hogy mindazon velleitások, melyek kifelé gravitálnak, csak az intelligentia bizonyos részében vannak meg és egy szermind a megye bizonyos tisztviselői körében, a mint ezt a mult napokban világosan láttuk, midőn a convictus telke fölött folyt vitában a megyei ügyész határozottan államellenes [237] nyilatkozatot tett, még pedig olyat, hogy ép azt az „erkölcsös és erélyes" Mihálka Lászlót is provocálta arra, hogy magáról a felelősséget elhárítsa. Mert e nyilatkozatban ugy tünt fel a dolog, mintha Mihálka alispán maga is a haza és a nemzet ellen szavazott volna. Mindez nagy zavarokra, a közéletnek megbomlására mutat. Hát, t. ház, én áthatva az ügy komolyságától, meggyőződve arról, hogy interpellatiómban sem politikai, sem baráti érdek nem vezetett, meggyőződve különösen arról, hogy egy esküdtszéki verdict és az arra alapított ítélet nem arra való, hogy könnyű szerrel napirendre térjünk egy megye sorsa felett és hogy egy tisztviselő, ki teljességgel benmaradt, magas polczot foglaljon el oly megyében, hol az állam közegei törvénysértést bizonyítottak rá s hol e tör-