Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

si rendszert példaadóképen? Nem! Vájjon tanít­ják-e az öntözési rendszert a gazdasági taninté­zetek Magyarország specialis viszonyaira tekin­tettel? Nem. Egyáltalán a rétmívelés jelenleg kezd bizonyos felkarolásban részesülni, de en­nek okszerű kifejtése, az életre való alkalmazá­sa egyáltalában sehol sem tapasztalható. ... 1884—87. 22. A magyar királyi minta pinczér öl és a borkereskedelemről 1886. január 30. KN. 1884—1887. VIII. 288—292. ... [289] Felszólalásomnak tulajdonképeni tárgya most következik t. ház! És ez nem egyéb, mint az úgynevezett „Magyar királyi központi mintapincze". (Halljuk!) T. ház, én teljes objectivitással kívánok az intézmény bírálatába bocsátkozni. Az 1885-ik évi kimutatásoknak végeredmé­nye a következő, még pedig hivatalos számadatok szerint: volt szeptember 30-án 12,328 hectoliter borkészlet. Ebből eladatott ugyanazon évben 4,376 hectoliter, maradt tehát a pinczében mint készlet 7,591 hectoliter. Miután e mintapincze azt tűzte czéljául, hogy valóságos faj borok, me­lyek egyenesen a termelőktől beküldetnek, bo­csáttassanak forgalomba és pedig különös te­kintettel arra, hogy a magyar borkereskedés hitele a külföldön helyreállittassék: vizsgáljuk meg már most, hogy ezen kitűzött czéljának a mintapincze miként felel meg? (Halljuk!) A eladott 4,736 hectoliterből eladatott Ma­gyarországon 2,402, Ausztriában 2115, Német­országban pedig és a külföldön mindössze csak 219 hectoliter. Tehát, t. ház, a mintapincze azt tűzte ki czéljául, hogy a külöldön akarja a ma­gyar bor hitelét helyreállítani, constatálom, hogy Magyarországon tizenháromszorosát adta el annak, a mit a külföldön eladnia sikerült. És ezzel szemben constatálni kivánom a következőket. A magyar borkereskedés szállít­hat Svájczba évenkint 100,000 hectoliter bort, ha Magyarországon olcsó borok vannak; mert a francziák kizárólag csak olcsó borokat vesznek, akkor kiszállít Francziaországba 120—150 ezer hectoliter bort. Angliába nem sikerült a hectoli­terek számát megállapítani, ide átlag 50—70 ezer font sterling árú bor megy ki. Tehát a ma­gyar borkereskedéssel szemben, mely olyan tö­megeket szállított a külföldre, a mely Magyar­országban annyira növeli adóban a bevételeket, azt követni, mit a mintapincze, az valóságos merénylet, t. ház! Mi az a merénylet? Mi annak a lényege? Én kimondom, hogy nagy megbotránko­zással olvastam a külföldön megjelent borászati lapokban, hogy mily módon tárgyalják ezek a magyar királyi mintapincze dolgait. De fektet­het erre valaki súlyt s lehet valaki, a ki nem fektet; én részemről nem tartom csekélynek, hogy a szaksajtó, a mely igen el van terjedve, egy ilyen intézmény kedvéért mily világításba helyezi Magyarország kormányzati viszonyait. A mit én merényletnek neveztem, az azon szer­telen reclam, a mely oly jellegű, hogy a megér­demlett elnevezést rá alkalmazni már a házsza­bályok tekintetéből sem merem. Mit csinál az a reclam. Minthogy külföldön a mintapincze bo­rai nagyon gyengén mentek, folyamodtak a hír­lapi hirdetésekhez. A müncheni Fremdenblatt­ban megjelent egy hirdetés, a melyen egy szent kép látható, a hol tehát tudtul adják a bajor kö­zönségnek azt, hogy az összes fiókok a minta­pincze raktárában központosittattak és ez a ma­gyar borkerskedés javítását czélozza. És szóról szóra az áll ott, hogy a colossalis borhamisítás, a mely Magyarországon űzetik, kényszerítette a magyar kormányt arra, hogy a magyar királyi központi mintapinczét felállítsa és igy a külföl­det a tiszta magyar borral megismertesse. T. ház! Lehetséges-e az, hogy kétszáz és néhány olyan bortermelő miatt, a ki a minta­pinczébe teszi borait, az összes magyar bor­kerskedőkre az mondassák, hogy csupa hamisí­tó? hogy a központi mintapincze kivételével egy kereskedő sincs Magyarországon, a ki tisz­tességes volna. No már ezt tagadom. Hogy ez növeli-e tekintélyét akár a magyar kormánynak, akár az illető intézménynek, hogy a hírlapok le­gutolsó oldalán mindenféle szemfényvesztő hir­detések között ott szerepel a kormány és sok­szor az ország czímere is. Ez lehetetlen. Hát t. ház, itt van a „Neues Wiener Tagb­latt! egy hirdetése: „Königlich Ungarischer Landes-Central-Keller" a magyar czímerrel; épen olyan reclam és felhasználja az illető az alkalmat arra, hogy egyszermind ajánlja más portékáit is; mert hiszen t. ház, ha már valaki reclamba bocsátkozik, az csak azt akarja, hogy mindene egy bizonyos hangzatos czím és firma alatt érvényre jusson, tehát Magyarország czí­merével is! ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom