Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
[290] Én eleget utazom és látom az országos mintapincze borait a vasúti vendéglőkben, lepecsételve, a magyar állam czímerével és mindenütt feltüntetve, hogy „a földmívelési ministerium felügyelete alatt álló központi mintapincze" stb. De constatálom egyszersmind azt is, hogy azoknak az ára és minősége egyáltalában nem arra való, hogy az utast, a ki saját zsebe szerint kivan költekezni — a mihez joga is van — rá lehetne kényszeríteni, hogy csupán ezzel éljen. ... [291] A magyar borkereskedés összeségét a mintapincze kedvéért hamisnak declaralni a magyar nemzetgazdaság érdeke nem lehet és még kevésbé az a speeialiter egészen személyre szóló reclam, miben a borászati kormánybiztos ur magának tetszeleg. A borászati kormánybiztos ur különben nemcsak a mintapinczét illetőleg űzi a reclamot, hanem vállalkozik mindenféle üzletre és egyebekre. Lesz alkalmam reámutatni a phylloxera tárgyában ezekre is, sőt csak a mult napokban történt felszólalás egy nagykereskedő részéről, a mely szerint nem ugyan mint országos borászati kormánybiztos, hanem mint Miklós Gyula felhívja a közönség figyelmét az ő úgynevezett dioriumára, tudniillik dióból készített pálinkájára. Diorium már magában véve mint italnak elnevezése is magán viseli annak a bizonyos magyar embernek az eszejárását, a ki annak idején Amerikában a hideglelést paprikával és pálinkával gyógyította és elnevezte azt tincturapapricus-nak. (Derültség a szélső baloldalon.) Már csak a terminius technicus megválasztásából is kitűnik az, hogy semmi alapos, valóságos törekvés nincs valami solid czélra, hanem valóságos reclamgyártás űzetik. Én a mintapincze borainak csekély kelendőségének okát épen abban a szertelenségben és sokféleségben keresem; melylyel a reclam űzetik. És minthogy én abban a meggyőződésben élek, hogy egy oly nagy kereskedelmi ág, mint a borkereskedés, sokkal nagyobb érdekű, sőt a tisztesség is megköveteli, hogy az respectaltassék: én nem vagyok hajlandó arra, hogy az országos mintapinczének, mely csak 200 és egynehány bortermelőt érdekel, alárendeljem az ország egész borkereskedését. Én határozati javaslatot nem nyújtok be, mert nem akarom kitenni a ház némely tagját annak, hogy saját érdekében szavazzon, hanem egyszerűen kiejelentem, hogy a tételt nem szavazom meg. 1884—87. 23. A közoktatás helyzetéről a költségvetés kapcsán 1886. február 5. KN. 1884—1887. VIII. 364—367. [364] T. ház! A közoktatásügyi költségvetés általános vitája magas hullámokat ver és a ki figyelemmel kisérte, annak tapasztalnia kellett, hogy régen foly e házban vita, mely annyira világra hozta volna a nemzet bántalmait és sérelmeit, különösen tekintettel a mélyebben fekvő okokra, mint a jelenleg folyó vita. Constatálni kivánom, t. ház, hogy az eddig lefolyt vita határozottan valláserkölcsi jelleggel bir. És nekem scepticus hajlamomnál fogva félnem kell attól, hogy az igy, a vallás oldaláról érintett kedélyeket megtalálom bolygatni és zavarni, épugy, a mint megbolygatja és megzavarja az áhítatosságot az, a ki a templomban a könyvet a földre ejti. ... [365] Mi most Magyarorság közoktatási rendszere? A t. minister ur maga mondta nyilvánosan, hogy Magyarország tanítói és tanári kara rossz, ő emlegetett egy febris gymnasialis stupidát. Én ezzel szemben constatálom a febris ministerialis nervosa quotidianát. (Derültség.) Hogy vájjon miféle tüneteket mutat, megmondom: A legalsóbb népoktatástól a legfelsőbb oktatásig a magyar közoktatásban rendszer nincs. A t. minister ur 13 éven át egy protectionalis rendszer útján betölti a tanári cathedrat, ez a febris gymnasialis stupidának forrása és az ifjú, ki az iskolát látogatja, nem oktatás és nevelésben részesül, hanem experimentáló emberek számára experimentumul van odadobva. ... [366] Ámde, t. képviselőház, a mai nemzedék oktatása és az abból folyó resultatum, tudniillik a magyar társadalom állapota, semmi szervest, semmi tervszerűt nem mutat, az mondatott tegnap: a vallásosságot ápolni, emelni kell. Az iskola tanítja Darwint, a szószék átkozza Darwint. És akármilyen sorozaton vegyük a dolgot, tény az, hogy az egyház a társadalommal, az egyház a culturaval határozott ellentétbe kezd keveredni. (Ellenmondások jobbfelől.) Ha az egyház meg akarja tartani azt az álláspontot, a melyen ma áll, hogy cathegorice követeli a társadalomtól, hogy vallásos legyen,
